Ha fejlődni akarsz, akkor fejlődj! Tudd, hogy az út, amin elindulsz nem lesz egy fáklyás menet. De nagyon megéri. Nap, mint nap hibázni fogsz, és a 20, 30, 40 év óta berögzött rossz szokásmintáid mindennap kopogtatni fognak, és nem engedik, hogy fejlődj, mert az ego már csak ilyen. Hatalmas tudatosság kell ezen az úton! Amikor elkezded látni magadat kívülről, és látod a múltbeli hibáidat az nagyon fog fájni, de egyetlen egy dolgod van tanulj belőle! Tanuld meg a leckét! Zárd le a múlt fájó sebeit és emlékeit, és lépj tovább! Nem tudsz változtatni a múltadon, tehát bocsáss meg magadnak és mindenkinek, mert ez a fejlődésed első lépése!

Óriási különbség van az alázat és a megalázás között! Az alázat erő! Csak a mai világban nem ismerik igazán. Vagy ha ismerik, akkor nem tudják, mi is az ereje.
Az alázatnak két féle formája létezik. 
Az egyik a gyengeségből eredő alázat, a másik az erőből, elfogadásból, tiszteletből fakadó alázat. Az utóbbi az eredeti, az egyetlen és igaz. Amikor az alázatom és a méltóságom egyenrangú.
Az alázat az, amikor odaadom magam valaminek, amit nem ismerek, de megengedem magamnak, hogy egy utat járjak be vele.
A két fél méltósága teljesen egyértelmű, magától értetődik. Ekkor is egyenrangú vagyok, csak alázat van felé, mert az aki.
Az alázat, bizalom. Elsősorban önmagamban bízok. Abban, hogy tisztán érzem, kinek adom oda magam.
Az alázat ma sokkal inkább abból fakad, hogy úgy érezzük, nem vagyunk olyan erősek, hogy ellentmondjunk valakinek, vagy valaminek. Ezért megalázkodunk. Ez azonban ellentétes önmagunkkal.
Az alázat, egyensúlyi kérdés. Egyensúly önbizalom, méltóság és alázat között. 
Alázattal és hálával tartozom neked
 

"Ne hallgass senkire, aki azt mondja, kevesebbet érsz bárkinél. Ne hallgass senkire, aki azt mondja, korlátozva vagy. Ne hallgass senkire, aki azt mondja, nem teheted azt, amit szeretnél és nem fogsz megélni belőle. Ne hallgass senkire, aki azt mondja, nem érsz fel az emberiség legnagyobbjaival. Ne hallgass senkire, aki azt mondja, nem vagy elég jó. Ne hallgass senkire, aki azt mondja, nem lehet a tiéd, amit szeretnél és akit szeretnél, nem teheted azt amit szeretnél és nem lehetsz az, ami szeretnél. Ha hiszel neki, azzal korlátok közé szorítod magadat és elhiszel valamit, ami nem igaz! Életed történetét te alakítod. Olyanná, amilyet szeretnél. A határok nem léteznek, a korlátok nincsenek. A lehetőségek ott vannak, csak ki kell választanod, mit, melyiket és mikor."
Rhonda Bryne: Erő

A félelem, a szorongás, ha csak irreális, még akkor is mindenképp kifejti a maga pusztító hatását. Hogy mennyire így van, elmondok egy kísérletet: a tudósok vettek száz egeret, ötvenet beraktak egy kísérleti terembe, a másik ötvenet egy ugyanolyan terembe zárták. Arra voltak kíváncsiak, hogy a félelem, a szorongás, a stressz mit fog eredményezni az egereknél? Éppen ezért az egyik megfigyelés alatt álló terembe beraktak egy ketrecbe zárt macskát. Így bezárva a macska nem bánthatta az egereket, de a szaga érződött, közben nyávogott, morgott félelmetesen és a kis parányi állatokra ez az irreális félelem is hatással volt. Abban a teremben, hol nem volt cica, az élet szépen ment a maga medrében, sok-sok kis egérke született, a párok gondoskodtak a parányi utódokról, vígan fejlődött az egérpopuláció. A másik teremben, hol a cica a ketrecben biztosította a stresszt, a félelmet, hiába, hogy egyetlen egeret sem tudott bántani, az egerek nem hoztak kellő mennyiségű utódot, sőt sokszor a megszületett utódokat is megették és azok a kis egerek amelyek életben maradtak, sokkal gyengébben fejlődtek, betegesebbek voltak, sőt mindenféle deviancia gyakrabban előfordult náluk, pl. több volt itt a saját neme iránt vonzó egyed. Igen, a félelem, a szorongás, még az irreális, alaptalan félelem is öl, pusztít, megfojtja az áldozatát!! Ezt a gonosz lélek is jól tudja, ezért lengi be világunkat ez a hatalmas nyugtalanság, félelem!! A Gonosz mindig, de mindig a Szentírásban pánikol, ócsárolja a jó Isten által szeretettel teremtett világot. Jézus Krisztus mindig, de mindig vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri újból és újból, hogy ne féljünk, hanem bízzunk benne!!

A hegycsúcsra sokféle út vezet. Vannak meredekebbek és kényelmesebbek. S a táj is különböző, ami a szemedbe tűnik, de azért ugyanazt a hegyet látod különböző oldalairól. Ezért, hát légy türelmes önmagaddal szemben. Találd meg a neked legmegfelelőbb utat. De légy türelmes másokkal szemben is, akik másik ösvényt választottak. Se a te utad, se a másoké nem az egyedül üdvözítő út. Aki felfelé kapaszkodik, sokszor meghorzsolja magát, időnként elesik. Fel kell állni, ne maradj fekve. Amíg úton vagy, nincs veled semmi baj. A belső halál akkor kezdődik, amikor véglegesen letáboroztál a hegyoldalon. 
Popper Péter: A belső utak könyve

"Ha tudni akarod milyen hiedelmeid vannak, nézz szét az életedben hogyan érzed magad, mi hogyan valósul meg, hogyan alakul. A fizikai megnyilvánulások soha nem hazudnak. Tökéletes tükröt tartanak eléd - mindig azt kapod amit krónikusan érzel egy-egy életterülettel kapcsolatban. Ahhoz, hogy bármit is megváltoztass, új érzelmi mintákra kell fókuszálnod, azokat kell gyakorolnod. Ezt követően a külső állapotok a belsőknek megfelelően alakulnak át a lehető legtermészetesebb módon."

"Ha magammal nem vagyok harmóniában, másokkal sem lehetek, mert kívül csak az jöhet létre, ami bent van - egy lehangolt hegedű összezavarhat egy egész zenekart. Ha magamat nem szeretem, senkit sem szerethetek igazán! Törekedhetek rá, áldozatot is hozhatok érte, néha erőmön felüli áldozatot, de nem fog menni, mert mindenki csak azt adhatja, amije van. Ha nem szeretem önmagamat, a szó valódi értelmében senkit sem szerethetek akkor."

"Ha az Univerzum cselekvéssel történő teremtésre épülne, a következőket tanácsolnánk nektek: 
- Cselekedjetek minél többet;
- Nem számít milyen gondolatokat forgattok a fejetekben, gondoljatok amire akartok ez nem befolyásolja az eredményeket;
- Nem fontos milyen az attitűdötök és az érzelmi állapototok, negatív beállítódással is csodákat teremthettek.
Mi azonban nem így ismerjük ezt az Univerzumot. 
Az emberek között elterjedt téveszme... talán a legnagyobb mind közül, mely szerint: 'minél többet cselekszel, annál értékesebb vagy.' - e súlyos tévedés miatt emberek milliárdjai élnek boldogtalanul, kiégve, fásultan.
Az Univerzum alapelve a következő: 
Minél jobban érzed magad, minél boldogabb vagy, annál fogadóképesebb állapotba kerülsz az Univerzum Erőire. Az értékességed születésedtől fogva vitathatatlan. Nem kell bizonygatnod senkinek semmit. Az az ember, aki végigrobotolja az életét, vagy a társadalom által is elismert nagy tetteket hajt végre semmivel sem értékesebb mint az, aki hétköznapi életet él és tegyük fel még lusta is. Nincs mit megérdemelnetek, létetek elegendő indok az értékességetekre.
Sokak szerint igazságtalan dolog, hogy akik a legtöbbet dolgoznak érik el a legkevesebbet, és azok akik nem nagyon erőltetik meg magukat, sokkal többet kapnak az élettől. Miért van ez? 
Azért, mert a rezgésekre épülő Univerzumban, amilyenben mi mindannyian élünk, a teremtés nem cselekvés útján történik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a teremtőfolyamatnak ne lenne része a cselekvés - ám a bázisa a rezgés, az érzelmek, nem pedig a tettek. Erre mondhatnátok azt, hogy 'igen, de aki cselekszik, aki a nagy számok törvénye alapján minden lehetőséget megpróbál kihasználni, aki nyomul előre tűzön-vízen, az igenis előrébb tart az életben annál aki lustálkodik.' Kétségtelen, hogy cselekvéssel lehet ezt-azt teremteni, és még ki is emelkedhettek egy olyan tömegből ahol minden a tettekről szól - hiszen az emberek óhatatlanul összehasonlítják magukat egymással, és aki a legkeményebben küzd, az viszi a pálmát. De az Isten Szerelmére... ez az Örvényen kívüli, erőlködős csoport!!! 
A cselekvésre épülő teremtés a legjobb esetben is maximum középszerű lesz, és nagy áldozatok meghozatalára késztet benneteket.
Egészen más dolog cselekvéssel hajtani a vágyak megvalósulását, mint előbb érzelmileg következetesen összehangolódni a vágyak valóságával és hagyni, hogy az Univerzum Erői által inspirálódjanak a tetteitek. Ég és Föld a különbség a kettő között. Ez utóbbinak mérhetetlen ereje van, miközben örömöt is ad. Ha azonban azt gondoljátok, hogy a cselekvésben van a hajtóerő, idővel elfáradtok, fásultak és kiégettek lesztek. Egy ilyen élet nem túl örömteli.
Csak a bennetek lévő örömre figyeljetek, érezzétek jól magatokat, legyetek boldogok a pillanatban és ha hozzászoktatjátok ehhez az életvitelhez magatokat, meg fogjátok érezni az inspirációt; azt a belülről jövő letagadhatatlan belső erőt és 'hívást', amely a leggyümölcsözőbb, legörömtelibb teremtések kibontakoztatására késztet itt a fizikai világban. Szeretünk benneteket!"