Féltékenység… a „zöld szemű szörny”
Látok magam körül embereket, akik házasságban vagy párkapcsolatban élnek és őrülten féltékenyek – okkal vagy leginkább ok nélkül – egy másik kívülálló emberre. Sőt szinte gyűlölik, akivel a párjuk állítólag viszonyt folytat. Teszik mindezt úgy, hogy nem is ismerik a másikat, nem tudnak róla semmit (mondjuk a nevén kívül) és semmi kézzel fogható bizonyítékuk sincsen, maximum annyi, hogy szokott köszönni neki vagy beszélgetni az illetővel a párjuk (vagy még az sem).
Így elgondolkoztam a féltékenységről, úgy általában és mindegy, hogy nőkről vagy férfiakról van szó.
Az első, ami ilyenkor eszembe szokott jutni, hogy biztosan magából indult ki az illető. Vagyis ő már keveredett olyan szituációba, ahol egy nős/férjezett vagy párkapcsolatban lévő férfival/nővel kezdett viszonyt. Így alapvetően nem bízik a párjában, még talán saját magában sem. Pedig, ha a bizalom nincs meg egy párkapcsolatban, nem is értem, miért vannak még egyáltalán együtt…
Vagy nagyon közvetlen közelről élte meg, hogy a hűség, bizonyos embereknek nem jelent semmit. Lehet éppen, hogy őt csalták meg, vagy hagyták el (ez nem csak párkapcsolati lehet), vagy mondjuk a családjában, baráti körében tapasztalta meg, hogy az adott szó néhány embernek semmit sem jelent.
De tulajdonképpen majdnem „mindegy” is, miről van szó, hiszen inkább azt kellene megnézni, mi húzódhat a féltékenység valódi hátterében.
Szerintem – persze tévedhetek is - egy nagyfokú önbizalom hiány. A féltékeny embernek gondjai lehetnek önmaga szeretetével és tiszteletével.
Hiszen, ha egy olyan párkapcsolatról beszélünk, ahol már valóban megtörtént a hűtlenség, és elméletileg megbeszélték a dolgokat, és új alapokra helyezték a kapcsolatukat, akkor már nincs helye tovább a féltékenykedésnek. Azt az „ajtót” örökre és véglegesen be kell csukni, nincs több felhánytorgatás, nincs több célozgatás. Ha pedig valaki nem tud új „tiszta lapot” adni, nem tud többet bízni a másikban, akkor szépen, korrektül le kell zárni a kapcsolatot. Semmi értelme egy olyan párkapcsolatban ragadni, ami több fájdalmat okoz, mint boldogságot. Kapcsolat- és társfüggők sokszor ragadnak ebben a „mártír” szerepben, ahol folyamatosan sajnáltatják magukat a külvilággal.
Ha pedig nem is volt soha hűtlenség, csak a féltékeny fél talál állandó okot a veszekedésre, akkor erősen el kellene gondolkodnia, hogy miért reagál így ezekben a helyzetekben. Ha kell, akkor akár külső segítséget is igénybe kell venni. Hiszen a féltékeny félnek komoly önbecsülési gondjai is lehetnek. Az egy más kérdés, hogy a másik fél, aki folyamatosan tűri az alaptalan vádaskodásokat, miért marad egy számára méltatlan kapcsolatban…
Érdekes szituáció szokott lenni, ahol úgy alakul ki a párkapcsolat, hogy az egyik – vagy mindkét – fél egy ideig szeretői státuszban volt. Azután hónapok, vagy évek múltán, miután így vagy úgy lezárult(ak) az előző kapcsolat(ok) kezdenek együtt egy „új” életet. Vajon ezek az emberek, mennyire bíznak egymásban? Költői kérdés volt… Ha látják a párjukat, hogy ugyanúgy kezd viselkedni, mint amikor vele szeretői viszonyt kezdett, akkor mit fog gondolni, érezni?
Ha szereted és tiszteled önmagad, akkor érzed magad annyira értékesnek, hogy tudd nincs szüksége a párodnak másra rajtad kívül. Ha Te szereted és tiszteled önmagad, akkor nincs szükséged egy számodra méltatlan párkapcsolatra. Ha Te jóban vagy önmagaddal, ismered önmagad és tudod, hogy ki vagy, akkor lesz lehetőséged egy őszinte párkapcsolatban élned, játszmák nélkül.
Ha pedig nem vagy boldog egy kapcsolatban, vagy bejelenti a párod, hogy hűtlen volt, akkor bátran ki fogsz merni lépni, mert már tudod, hogy a boldogságod nem függ senkitől, hiszen ha egyedül nem tudsz boldog lenni, akkor mással sem fogsz tudni az lenni.
Nincs szükséged olyan emberre az életedben, aki nem szeret Téged! De ahhoz, hogy a féltékenység „zöld szemű szörnye” kiköltözzön az életedből, első körben neked kell szeretned és tisztelned önmagad!
Tánczos Lívia
Könyvrendelés: http://sikerutja.hu/fonixmadar és http://sikerutja.hu/sikerutja-titkos-lepesei/
