Csak két nap van egy évben, amikor semmit nem tehetsz:az egyik a tegnap,a másik a holnap. Tehát csak a MA a megfelelő nap arra, hogy szeress, hogy higgy, és elsősorban, hogy ÉLJ.  

Minél őszintébbek és nyitottabbak vagyunk, annál kevésbé fogunk félni, mert nincs takargatnivalónk mások előtt, ezért azt gondolom, minél őszintébb valaki, annál magabiztosabbá válik.

Amikor Felébredsz (tehát leválasztod a Tudatosságod az egoról) az nem jelenti azt, hogy onnantól kezdve érdektelenné válnál, vagy ne akarnád jól végezni a munkádat, ne akarnál fejlődni abban amit csinálsz. Csak arról van szó, hogy sem a sikert, sem a kudarcot nem fogod már olyan komolyan venni, mert nem keresed az 'énedet' bennük, nem lesz személyes, mert nem azonosulsz egyikkel sem. Innentől kezdve az egész életet egy nagy játéknak fogod majd fel, ahol persze el akarsz érni majd ezt azt és csiszolni akarod magad a forma szintjén, de nem fogod élet-halál harcnak felfogni. És mivel lazán, belső békével teszed a dolgod, az Univerzum Erői minden lépésedet támogatni fogják.

Ki vagy a teljesítményed nélkül?

Ki vagy a hírneved nélkül?

Ki vagy a birtoktárgyaid nélkül?
Ki vagy a cselekedeteid nélkül?
Ki vagy a pénzed nélkül?
Ki vagy a társadalmi státuszod nélkül?
Ki vagy a rangod, vagy beosztásod nélkül?
Ki vagy a képességeid nélkül?
Ki vagy a brilliáns IQ-d nélkül?
Ki vagy a sikereid és kudarcaid nélkül?
Ki vagy a barátaid nélkül?
Ki vagy az ellenségeid nélkül?
Ki vagy a tested formája és állapota nélkül?
Ki vagy a személyiséged nélkül?
Önmagad... A Figyelő Tudatosság, aki mindezeknek tudatában van.

A Ho'oponopono, az ősi problémamegoldó művészet arra emlékeztet bennünket, hogy a világi jelenlétünk egyetlen oka a hibáink kijavítása és hogy itt lenni kiváltság. Egyszer kell felébrednünk örökre és azt mondanunk: Sajnálom; nem azért, mert vétkesek vagy bűnösök lennénk, hanem azért, mert 100%-ig felelősek vagyunk. Amikor felébredsz, tudatosabbá válsz és ragaszkodás nélkül vagy képes megfigyelni. Rájössz, hogy a béke, amit keresel, veled kezdődik.

Ahogy egyszer Mahatma Gandhi mondta: "Ha változást akarsz a világban, változz te magad".

A világ nem tehet boldoggá téged. Azért vagy itt mert itt akartál lenni, hogy játssz a formákkal... akár kreatívan újakat is teremthetsz. A játék öröme miatt vagy itt. Ne keresd önmagad egyetlen formában sem, mert nem fogod megtalálni. Helyette ismerd fel az igazságot, hogy Valódi Önmagad maga a Formanélküli, boldogságod a Formanélküli dimenzióból származik és ezzel a boldogsággal beragyoghatod a fizikai világot. Nem várod többé a világtól, hogy boldoggá és elégedetté tegyen. Helyette Te adsz a világnak boldogságot és elégedettséget pusztán azzal, hogy létezel.

 Minden pillanatban megválaszthatjuk, hogy az adott pillanat történéseihez -legyen az külső körülmény, vagy bennünk zajló gondolatok, észlelések, érzelmi állapotok- szeretettel vagy félelemmel közelítünk. A szeretet átölel, beburkol, betakar és szeretetté alakít mindent amivel kapcsolatba lép... igen.... még a félelmet is. Ha a félelmet elfogadod és szeretettel nézel rá, meglátod eltűnik, mert nincs valósága. A félelem csupán illúzió, csak egy árny. A Szeretet a Fény és a Valóság.

A spirituális ego azt jelenti, hogy az énképedhez a spiritualitást akarod hozzáadni, hogy belekapaszkodhasson az egod, és azonosítsa vele önmagát. Mintha azt mondaná az egod: 'Látjátok milyen fejlett vagyok? Én már megszabadultam az anyagtól és ezért felsőbbrendűnek érzem magam.' Ez egy újabb csapda, mert a spiritualitásban nincs jobb, rosszabb, csak más. Onnan tudhatod, hogy valóban a spiritualitás útját járod, ha azt mondod: 'nem akarok mást mint megszabadulni a szenvedéstől és ezért hajlandó vagyok akár egy jelentéktelen kis senkivé is válni ha kell. Túl sok volt a szenvedés, nem akarok már több lenni, nem akarok sem harcolni, sem ellenállni, egyszerűen szabaddá akarok válni.' - a választ, hogy melyik úton haladsz csak te adhatod meg magadnak.