Cseréld le a „szemüveged”!

Könnyen esünk a mindennapok áldozatává, ha szétnézünk magunk körül, ha fókuszunkat a külvilág határozza meg, ha látjuk, mennyi szörnyűség van körülöttünk. Láthatjuk a szegénységet, így élhetünk szegénységtudattal, kilátástalanul. Láthatjuk a baleseteket, a tragédiákat, az értelmetlen halálokat, így élhetünk félelemben. Láthatjuk a politikai helyzeteket a különböző országokban, így élhetünk dühösen és mérgesen. Láthatjuk a gyönyörű környezetünket lassan elpusztulni, így élhetünk rettegésben, hogy mi ...

Tovább olvasok

Máté Gábor: Szétszórt elmék

Egy újabb gyöngyszemre akadtam, amelyet kötelező olvasmányként adnék mindenki kezébe.

Dr. Máté Gábor 1944-ben született Budapesten, családjával 1957-ben vándorolt ki Kanadába. Célkitűzése, hogy felhívja a figyelmet a betegségek tágabb összefüggéseire. Ő maga is és gyermekei is figyelemhiány zavarosok, ezért is tud hitelesen beszélni a témáról.

Al...

Tovább olvasok

Élsz vagy csak túlélsz?

Lassan telnek a másodpercek, a percek és az órák.

Lassan telnek a napok, a hetek, a hónapok és az évek.

Olyan mintha csak egy éve születtél volna. Fél éve voltál kamasz. Egy hónapja voltál 30 éves. Egy hete voltál 40 éves és egy napja töltötted az ötvenet.

Mit tettél ez alatt az idő alatt?

Éltél is vagy csak túlélted, ami veled történt? Aktív résztvevője voltál az eseményeknek? Vagy kívül...

Tovább olvasok

Az igazság


Mindenkinek a saját szemszögéből igaza van, de hol is van az igazság? 
Hol kell azt keresni?
Mi is az egyáltalán, hogy igazság? 
Kinek az igazsága? 
Fontos-e, hogy nekünk legyen igazunk? 
Kell-e harcolnunk az igazunkért? 
Kinek a szemszögéből van igazunk? 
Érdemes egyáltalán harcolnunk az igazunkért? 
Kell-e találnunk olyan embereket, akik elhiszik a mi igazunkat? 
Kell-e győzködnünk a környezetünk, hogy már pedig nálam van az igazság? 
Mit is jelent az, ha szükségét érzem, hogy biz...

Tovább olvasok

Évösszegző…

Mindenki számvetést készít a 2017-es évéről, gondoltam én sem maradok ki ebből a buliból.

Ahogyan mentettem ezt a bejegyzésem rájöttem, hogy idén ez a 10. írásom, vagyis az elmúlt évekhez képest nagyon szerényen adtam elő magam, sőt még könyvet sem írtam. Nem erőltettem meg magam, mert nem éreztem úgy, hogy volna mondanivalóm, és azt sem érzem, hogy kompetens lennék az észosztásban, így idén lemondtam erről a felemelő érzésről.

Ami nagy okosságokat „...

Tovább olvasok

„Rabszolgatartó gyerekek”

Sokszor közmegdöbbenés tárgyává válok, amikor elmondom, hogy a gyermekeim besegítenek a háztartásba. Ami azt jelenti, hogy a fiam is és a lányom is takarít, mosogatnak, mosnak, teregetnek, ablakot takarítanak, ha kell főznek is, vasal a lányom, a fiam cserébe a „férfi” munkát végzi, ha olyan szituáció adódik (pl.: cipekedés).

A héten, kedden a fiam ebéddel várt, mert délután volt suliban. Volt, hogy a lányom rántott húst készített, mert én nem voltam otthon. Egy biztos éhen halni nem fogn...

Tovább olvasok

Az igazi boldogság....

Aki igazán boldog, annak nincs szüksége arra, hogy folyamatosan közhírré tegye, hogy mennyire jól van.

Aki igazán jól van, az nem akarja a külvilág számára folyamatosan bizonygatni a boldogságát. Nem a külvilág visszaigazolása dönti el, vagy a külvilág visszaigazolásától függ, hogy ő mennyire jó ember, vagy mennyire nagyszerű és irigylésre méltó az élete.

A valódi boldogságot nem kell reklámozni. Nincs szükség rá, hogy kifelé igazold, mennyire jól is d...

Tovább olvasok

Az úton...

… melyen talán lenned (vagy lennem) kell…

220-ra kapcsolva, mert lehet ennek jött el az ideje…

Csipkerózsika álmából felébredve egyszer csak ott találod magad (vagy magam), ahova álmodban (vagy álmomban) sem gondoltad (vagy gondoltam) volna, hogy eljutsz (vagy eljutok) egyszer…

… és hirtelen villámcsapásszerűen összeáll a fejedben (vagy a fejemben) a kép… és már „érted” (vagy „értem”), miért is történt minden… &nb...

Tovább olvasok

Ha a különélő szülő nem keresi a gyermekét...

Egyre több helyről hallom, hogy az elvált családoknál, a különélő szülő szinte elfelejti az első szülött gyermekét/gyermekeit – pedig a gyermekek mennének – és már csak az „új” családja létezik a számára. Nem hívja, nem keresi gyermekeit, nem köszönti meg őket a születésnapokon, névnapokon és karácsonykor sem.

Mindegy hány éves gyerekekről beszélünk – még felnőtt is lehet az a gyerek -, de szükségük van az édesapjukra és az édesanyjukra egyaránt. De leginkább egy ...

Tovább olvasok

Féltékenység… a „zöld szemű szörny”

Látok magam körül embereket, akik házasságban vagy párkapcsolatban élnek és őrülten féltékenyek – okkal vagy leginkább ok nélkül – egy másik kívülálló emberre. Sőt szinte gyűlölik, akivel a párjuk állítólag viszonyt folytat. Teszik mindezt úgy, hogy nem is ismerik a másikat, nem tudnak róla semmit (mondjuk a nevén kívül) és semmi kézzel fogható bizonyítékuk sincsen, maximum annyi, hogy szokott köszönni neki vagy beszélgetni az illetővel a párjuk (vagy még az sem).

Így elgondolkoz...

Tovább olvasok

Oldalak