Ti emberek mindent megpróbáltok igazolni. Ha több jut nektek a jólétből, azt igazolni próbáljátok. Ilyeneket szoktatok mondani: 'nekem ez jár, mert megdolgoztam, megszenvedtem érte.' Ritka az olyan ember, aki örömmel és ellenállás nélkül képes elfogadni mindazt amit kap az Univerzumtól. Ha valami nagy dolog kerül a tapasztalatába, rögtön indokokat kezd keresni, hogy miért érdemli azt meg.

Képzeljétek el a következőt: egy nagy medencét akartok kiásni a kertetek hátsó felében és ti mindenáron ragaszkodtok az egyetlen eszközhöz amit ismertek: a kiskanálhoz. Nekiláttok kiskanállal ásni, és piszkosul szenvedtek vele. Nem haladtok, éjt nappallá téve dolgoztok, de mindenképpen ragaszkodtok ehhez, mert így a szomszédaitok látják, milyen keményen dolgoztok. Valaki aztán felkínál nektek egy ásót, de ti nem fogadjátok el, mert az úgy könnyebb lenne, és mivel mindenki kiskanállal dolgozik, így ti sem akartok kilógni a sorból. Aztán valaki mutat nektek egy markológépet, amivel tényleg néhány óra alatt szépen kiáshatnátok a kívánt méretű medencét, de azt a megoldást végképp elutasítjátok. Miért? Mert nem akartok lustának tűnni a többiek szemében. Az emberek -teljesen érthetetlen módon- előbbre valónak tekintik a kemény munkát, mint a hatékonyságot. Ha valaki csak heti néhány órával mesés pénzeket keres, azt sok társaságból egyszerűen kinézik maguk közül, nem fogadják be, mert mégis micsoda dolog, hogy míg mások keményen dolgoznak, ráadásul éhbérért, ő rengeteg szabadidővel és pénzzel rendelkezik. Vannak ilyen emberek.