Elvárni senkitől nem lehet semmit. El kell fogadnunk az embereket olyannak, amilyenek. Egy ember van a világon, akitől elvárhatunk dolgokat, s akit akár meg is változtathatunk. Mi magunk. S hogy kialakítsuk magunkat, az épp elég feladat egész életünkre. Ha ezt megtesszük, hatunk másokra is. Ha mindig a legtöbbet adod másoknak, előbb-utóbb elkezded ezt vissza is kapni.

Jóval erősebb vagy, mint gondolod. Ezt ne feledd!
Honnan tudom? Onnan, hogy ezzel mindenki így van.
Én is. Az emberben van egy hétköznap működő gőzkazán - és van egy atomkohó.
A kazánt ismerjük, és tudjuk kezelni magunkban.
Alatta azonban hatalmas, isteni erők rejlenek - egy atomkohó.
Az akkor kezd működni, ha vész van, ha nagy próbatétel előtt állsz.
Ha fel tudod szabadítani magadban ezt a rejtett energiát, a legsúlyosabb betegségből is meggyógyulsz, a legnagyobb sorscsapásból is felállsz.

 Senki nem tud manipulálni senkit. Egy kapcsolatban mindkét fél tudja, mit csinálnak, még akkor is, ha az egyikük utólag azt mondja, hogy kihasználták.

Amiben most élünk, egy átmeneti állapot. Mindenki, mindenki ellen. Borzalmas vad erők tombolnak. Nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy úgy érzik, nincs belőle kiút. Pedig van, de csak egyéni! Tömeg megváltás nincs! Egyénileg kell megtenned, amiért születtél, be kell töltened a jobbik szerepedet. Mert vigyázz, kínálkozik rosszabb is! Próbáljátok magatokat megismerve, másokat segítve, mások felé a jót sugározni. Jót tenni és tudni, hogy ami most látszólag rossz, utólag kiderülhet, hogy jó. Nem formálhatjuk át a világot a magunk képére.

 “Tavasz volt, de én a nyarat vártam;

a meleget, a patakok hűs vizét.

Az élet nem arról szól, hogy egy klón legyél. Inkább arról, hogy legyen saját, individuális stílusod. Hogy legyenek álmaid, amikben hiszel. Ne foglalkozz azzal, hogy más mit mond.

A halogatás az a sír, amibe a lehetőség van eltemetve.