Mártír szerepben

- Mester, miért idegesek, mérgesek és bosszúsak mindig az emberek?

- Mert szeretik ezt csinálni.

- Ugyan már Mester, senki sem szeret folyamatosan ilyen állapotban lenni.

- De, szeretik.

- De hát az senkinek sem jó, ha folyamatosan dühöng valamin.

- Pedig hidd el, az emberek szeretnek mérgesek, idegesek, dühösek és bosszúsak lenni.

- ????

- Ha nem szeretnék ezt, akkor nem csinálnák.

- Ezt hogy érted?

- Bulis dühösnek lenni.

- Már hogy lenne bulis dühösnek lenni?

- Megszokták, hogy folyamatosan valamin dühöngeni kell.

- Ezt nem lehet megszokni.

- De, meg lehet szokni.

- Mire gondolsz?

- Ha valamit túl sokáig csinálsz, akkor megszokod, és egy idő után elhiszed, hogy az a normális állapotod.

- Ilyet senki sem hisz el.

- De, elhiszik.

- Ez nem igaz!

- Nem is azt mondtam, hogy direkt csinálják.

- Ezt nem értem.

- Sok ember nem lát a környezetében más példát. Csak azt látják, hogy a különböző helyzetekben, hogyan reagálnak mások, és elhitték, hogy az a normális reakció.

- Vagyis elhitték más emberek értékrendjét?

- Így is lehet mondani. Bevették ennek a valóságnak a nézőpontjait. Elhitték, hogy akkor lesznek szerethetőek, és akkor fogják őket elfogadni, ha ennek a világnak – valóságnak – az értékrendjei szerint reagálnak és viselkednek.

- Tudnál nekem erre példát mondani, hogy jobban megértsem?

- Biztosan Te is tudsz, ha egy kicsit gondolkozol. Biztosan ismersz olyan embereket, akikkel mindegy, mi történik, semmi sem jó nekik.

- Igen, eszembe jutott Ravak, aki tényleg mindig bosszús valamiért. Mindig hihetetlenül jól megmagyarázza nekem, éppen miért ideges, és számomra tényleg mindig úgy tűnt, hogy jogos a felháborodása. A minap is találkoztam vele, és csak mondta, és mondta a magáét. Még meg is sajnáltam kicsit szegényt. Bár kicsit furcsállottam, hogy az 5 évvel ezelőtti sérelmei, hogyan keveredtek a beszélgetésünkbe, de annyira szerencsétlen volt, hogy egyetértettem vele.

- Igen, megértelek. Nagyon nem is tudsz mást tenni, hiszen sokan még nincsenek készen arra, hogy megértsék, mi történik velük. Ők még a mártírok útját járják. Még nem találkoztak a számukra olyan hiteles emberrel, aki tudott volna nekik mutatni egy más utat. Egy olyan utat, ahol szeretet és béke van.

- Létezik egyáltalán ilyen, Mester?

- Persze, hogy létezik.

- Hol?

- Benned!

- Bennem?

- Igen. Hiszen mindig Te döntesz arról, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Te döntesz arról, hogyan gondolkozol. Te döntesz arról, hogyan érzel. Senki nem képes helyetted meghozni ezeket a döntéseket.

- De hát a körülmények….

- Mindig is voltak és lesznek körülmények. Ha azt választod, hogy a  körülmények áldozata leszel, vagyis a körülmények fogják megszabni az életed, ám legyen, de tudd választhatsz mást is!

 

Tánczos Lívia

 

Jó utat önmagad felé!

Add meg a lenti űrlapon az adataidat és elküldöm Neked a
"23 ok, amiért nem vagy sikeres" e-könyvemet!

Ebook

Vezetéknév:*
Keresztnév:*
E-mail cím:*
Elolvastam és megértettem az adatvédelmi szabályzatot:*

 

Tánczos Lívia

Tánczos Lívia gondolkodásmód-tanácsadó, reflexológus, önismereti tréner és előadó vagyok, a SikerÚtja-rendszer megalkotója és oktatója, valamint A SikerÚtja titkos lépései, A Főnixmadár újjászületése, a Használd az elméd! és Az idő nem vár című könyvek szerzője.

A Főnixmadár újjászületése - Úton önmagunk felé
- a könyv

A Főnixmadár olyan, mint egy Lélekmadár, akinek hihetetlen belső ereje van és bármikor képes önmagát újjáépíteni,
bármilyen nagyot is üt az élet.

Részletek és a könyv megrendelése

A SikerÚtja titkos lépései
- a könyv

A SikerÚtja rendszer, amelyet a könyv bemutat, életeket változtathat meg.

A könyv nem egy egyszerű útmutató, hanem különböző technikák, módszerek és ötletek egyedülálló szintézise.

Neked szól a könyv, ha úgy érzed valami nem stimmel az életeddel.

Részletek és a könyv megrendelése

Rólam mondták

Vélemény az A Főnixmadár újjászületése - Úton önmagunk felé című könyvről

„Vannak emberek, akikkel öröm találkozni. Kedvet, derűt, erőt sugároznak. Átszínezik a felhőket. Magukba gyűjtik és szétszórják a nap sugarait. Lívia ilyen ember. Könnyed lazasággal, optimizmussal, magabiztosan halad az úton. Az ő Útján. Ezen a köves és nehéz, de csodákkal teli Úton. Ami a mi Utunk is.

Amikor leülök vele beszélgetni, vagy akár csak néhány percre véletlenül összefutok vele, mindig képes rá, hogy jelentősen megemelje az életkedvszintemet. Pár mondat, egy-két erőt adó kérdés, és azt veszem észre, hogy a bennem rejtőzködő bosszankodások, sajnálkozások, aggódások helyére elfogadás, hála és motiváció fészkeli be magát.

Ez a könyv egy nagy találkozás. Nemcsak Líviával, hanem önmagunkkal is. Egy jóízű beszélgetés, amely a szavak erejével sebeket gyógyít, és a lelket magasba emeli. Mint a főnixmadár.

Köszönöm, hogy elolvashattam még megjelenés előtt. Óriási élmény volt. A „világ második legjobb könyve” címen immár két könyv osztozik. De persze ez csak az én személyes, szubjektív és (nem is kicsit) elfogult véleményem, szóval, szépen kérek mindenkit, hogy ne tessék hinni nekem ebben. Inkább tessék róla meggyőződni.”

Piroska Ferenc, tanár