A spirituális ego azt jelenti, hogy az énképedhez a spiritualitást akarod hozzáadni, hogy belekapaszkodhasson az egod, és azonosítsa vele önmagát. Mintha azt mondaná az egod: 'Látjátok milyen fejlett vagyok? Én már megszabadultam az anyagtól és ezért felsőbbrendűnek érzem magam.' Ez egy újabb csapda, mert a spiritualitásban nincs jobb, rosszabb, csak más. Onnan tudhatod, hogy valóban a spiritualitás útját járod, ha azt mondod: 'nem akarok mást mint megszabadulni a szenvedéstől és ezért hajlandó vagyok akár egy jelentéktelen kis senkivé is válni ha kell.

 Ha frusztrál a frusztráltságod az attól még frusztráció. Az érzés amit megélsz, a frusztráció. Ne tagadd le, ne menekülj tőle, ne hagyd figyelmen kívül, inkább örülj neki, hogy működik az Érzelmi Vezérlőrendszered. Ha békét kötsz a frusztrációval, és azt mondod: 'vagyok ahol vagyok, jelenleg ezt érzem' - azzal a frusztráció érzését fokozatosan felváltja a lelki béke.

Az emberek a pozitív gondolkodást nagyon sokszor menekülésre használják. Menekülnek a negatív elől. Ez bizony az ellenállás egy fajtája; a félelem hajtja. Félnek attól, hogy a negatív legyőzi őket, ezért rohannak a pozitív felé. Meg kell látni azonban, hogy ez a fajta 'mesterséges pozitív gondolkodás' többnyire hatástalan marad, mert a gyökere a félelem, a tagadás, a menekülés, az ellenállás. Tehát amit pozitív gondolkodásnak hívnak az általában az egyik legtudattalanabb menekülési forma.

Egyetlen személyiségfejlesztő tréner, mentor, vagy coach sem lehet addig igazán hatékony, ameddig az ügyfeleinek elsősorban stratégiákat és cselekvési sorozatokat adnak és nem hívják fel a figyelmüket arra, ami a leglényegesebb pont: a gondolkodásmód! Ugyanis ha a mentális hozzáállás a helyén van, minden további dolog könnyűszerrel megtörténik. De ameddig csak stratégiákat és külsőségeket tanítanak, addig nem nagyon lehet előrehaladás. Le kell menni a fa gyökeréig és azt megváltoztatni, ha más termést akarunk kapni.