Csak két nap van egy évben, amikor semmit nem tehetsz:az egyik a tegnap,a másik a holnap. Tehát csak a MA a megfelelő nap arra, hogy szeress, hogy higgy, és elsősorban, hogy ÉLJ.  

Minél őszintébbek és nyitottabbak vagyunk, annál kevésbé fogunk félni, mert nincs takargatnivalónk mások előtt, ezért azt gondolom, minél őszintébb valaki, annál magabiztosabbá válik.

Amikor Felébredsz (tehát leválasztod a Tudatosságod az egoról) az nem jelenti azt, hogy onnantól kezdve érdektelenné válnál, vagy ne akarnád jól végezni a munkádat, ne akarnál fejlődni abban amit csinálsz. Csak arról van szó, hogy sem a sikert, sem a kudarcot nem fogod már olyan komolyan venni, mert nem keresed az 'énedet' bennük, nem lesz személyes, mert nem azonosulsz egyikkel sem.

Ki vagy a teljesítményed nélkül?

Ki vagy a hírneved nélkül?

A Ho'oponopono, az ősi problémamegoldó művészet arra emlékeztet bennünket, hogy a világi jelenlétünk egyetlen oka a hibáink kijavítása és hogy itt lenni kiváltság. Egyszer kell felébrednünk örökre és azt mondanunk: Sajnálom; nem azért, mert vétkesek vagy bűnösök lennénk, hanem azért, mert 100%-ig felelősek vagyunk. Amikor felébredsz, tudatosabbá válsz és ragaszkodás nélkül vagy képes megfigyelni. Rájössz, hogy a béke, amit keresel, veled kezdődik.

A világ nem tehet boldoggá téged. Azért vagy itt mert itt akartál lenni, hogy játssz a formákkal... akár kreatívan újakat is teremthetsz. A játék öröme miatt vagy itt. Ne keresd önmagad egyetlen formában sem, mert nem fogod megtalálni. Helyette ismerd fel az igazságot, hogy Valódi Önmagad maga a Formanélküli, boldogságod a Formanélküli dimenzióból származik és ezzel a boldogsággal beragyoghatod a fizikai világot. Nem várod többé a világtól, hogy boldoggá és elégedetté tegyen.

 Minden pillanatban megválaszthatjuk, hogy az adott pillanat történéseihez -legyen az külső körülmény, vagy bennünk zajló gondolatok, észlelések, érzelmi állapotok- szeretettel vagy félelemmel közelítünk. A szeretet átölel, beburkol, betakar és szeretetté alakít mindent amivel kapcsolatba lép... igen.... még a félelmet is. Ha a félelmet elfogadod és szeretettel nézel rá, meglátod eltűnik, mert nincs valósága. A félelem csupán illúzió, csak egy árny. A Szeretet a Fény és a Valóság.