Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy megmondjuk, felvállaljuk, ami belül van. Legtöbbször inkább azt mutatjuk, amire a másik/mások vágynak, amit elvárnak tőlünk. Sőt egy idő után elkezdünk arra vágyni, és azt hisszük, hogy a másik vágya a mi vágyunk is. Ez vegytiszta őrület, hiszen még egy egysejtű organizmus is jobban tudja, hogy mit akar: a fényt keresi, mert tudja, neki arra van szüksége. Az ember számára vajon miért olyan nehéz felvállalni, ami neki jó, ami az ő saját vágya?

 Légy hálás!
A hála legyen az első gondolatod, s így bármihez fogsz, egy idő után mindig ez fogja vezérelni a tetteidet, és nagy dolgokat érhetsz el. Ahelyett, hogy a rosszat keresnéd mindenben, törekedj arra, hogy meglásd a szépet. Ismerd fel az emberek erényeit, becsüld meg a jót a környezetedben, és a mindennapi életben is!
Mindennek két oldala van - egy pozitív és egy negatív. Ahhoz, hogy felszínre kerüljenek a negatív dolgok, nincs szükség a segítségedre. Ne hagyd ezeket figyelmen kívül, de ne szánj rájuk túl sok időt és energiát.

Pozitív gondolatok
Ahhoz, hogy boldogan élj, mindig kell hogy legyen a tarsolyodban egy pozitív gondolat, amelyet bármelyik pillanatban előránthatsz. Így mielőtt a kellemetlenségek úrrá lennének rajtad, gyorsan másfelé terelheted a gondolataidat.

 Szívből
Ahhoz, hogy őszintének látszunk, valóban őszintének kell lennünk. Ha el akarjuk nyerni mások bizalmát, feltétel nélküli becsületességre kell törekednünk. Az emberek hisznek majd nekünk, és őszintének tartanak, ha mindig az igazat mondjuk. A legkönnyebben úgy mutathatjuk ki a szeretetünket valaki iránt, ha mélyen, igazán szeretjük.

 Meg kell tanulnod szétválasztani amit fizikailag megélsz és ahogyan érzed magad közben ha változást akarsz hozni a tapasztalataidba. Tegyük fel romokban az életed. Ezen nem változtathatsz egyik percről a másikra. A rom az rom marad ma is, és valószínűleg holnap is. Azt viszont már megválaszthatod, hogyan tekints a romra és hogyan érezz a rommal kapcsolatban. Bizakodó vagy? Remény tölt el?

Mástól tettem függővé a boldogságom.

 Az a szó, hogy megbocsátani, görögül úgy hangzik, hogy aphiémi. Azt is jelenti, hogy elengedni, elbocsátani, figyelmen kívül hagyni, maga mögött hagyni. Amikor az ember feloldja magában a kötelékeit, amikor nem tapad valamire vagy valakire sem érzelmileg, sem gondolatilag, amikor fájdalmát és sértettségét maga mögött hagyva elengedi az egészet: az aphiémi. Amikor nem nézünk utána, mert nem a miénk többé: ez a megbocsátás.