Távolról nézve
Amikor ott vagy egy szituációban és történnek az események, nem biztos, hogy meg tudod ítélni helyesen azt ami éppen történik, mert érzelmileg érintett vagy. Ha rendelkezel olyan pozitív tulajdonságokkal, mint a problémamegoldásra való hajlandóság akkor mindent el fogsz követni, hogy megoldd az éppen aktuális gondjaidat. Ha szerencséd van egyedül is meg tudod oldani, de ha személyhez fűződő kihívással találkozol és a másik fél úgy gondolja, hogy "nincs miről beszélnetek", akkor kérdőjelek maradnak benned. Marad az űr, az üresség érzése, hogy mit rontottál el, hogyan kellett volna megoldani, miért éppen veled történik mindez meg, hogyan tovább...?
Múlnak a percek, az órák, a napok, a hetek, a hónapok... és másodpercről másodpercre jobban érzed magad, és teljesen más szemszögből látod azokat az eseményeket, amelyek történtek veled. Távolról nézve valahogy teljesen más színben látod a dolgokat. Már tudod és érzed, hogy az érzelmeid helyesek voltak. Már tudod, hogy nem Te vagy a hülye. Már tudod, hogy nem volt joga azt tennie veled, amit tett. Mindegy, hogy a szüleidről, a párodról, a gyerekedről ... beszélünk, ha neked tiszta a lelkiismereted és este a tükörbe tudsz nézni, akkor valószínűleg a lehető legtöbbet megtetted, hogy megoldd a köztetek lévő nézeteltéréseket.
De van egy szint, amikor hagyni kell a másikat, hogy megélje és megtapasztalja, amit meg kell tapasztalnia. Nem mentheted meg az embereket önmaguktól, attól amit meg kell tapasztalniuk. A lelkedet kiteheted azért, akit szeretsz, ha Ő nem akarja, hogy Te megmentsd, akkor nem tehetsz érte semmit. Egyet tehetsz csak, bármennyire is fáj, még ha a szíved is szakad bele, hogy félre állsz és a lehető legjobbakat kívánod neki. Az élet pontosan azt fogja ezeknek az embereknek adni, ami az Ő fejlődésükhöz kell. Te pontosan azt kaptad, ami a Te fejlődésedhez kellett.
Ha már tudod egy picit kívülről nézni az eseményeket, és érted, hogy mi, miért történt talán egy kicsit könnyebb már az út. Ha már a megbocsátás útjára léptél, akkor már érted és tudod is, hogy minden pontosan úgy volt jó, ahogyan történt, és már tudod, hogy egy sokkal szebb és jobb élet vár rád.
Igen! Nagy ára volt a mostani tudásodnak, de innen távolról nézve már örülsz, hogy végig mentél ezen a fájdalmas úton, mert a tudás, amit nyertél megfizethetetlen.
Távolról nézve már nem is érted, hogyan lehetett olyan mélyen az önbecsülésed, hogy megengedted, hogy azt tegyék veled, amit tettek. De már azt is tudod, hogyha szeretted és tisztelted volna önmagadat, akkor ezek nem történtek volna meg veled. És azt is tudod, hogy a leckét neked is meg kellett tanulnod, és mai napi bölcsességednek ez volt az ára, ezek az események kellettek ahhoz, hogy végre felébredj és újra megtaláld önmagadat.
Édesapám mindig azt mondta:"A harag és bosszú rossz tanácsadó." Ne mérgezd magadat a haraggal, ne fecsérelj energiát a bosszúra, ne pörgesd az agyadat olyan dolgokon, amelyeken nem tudsz változtatni. Adj időt magadnak, hogy megemészd az eseményeket!
Keresd a válaszokat a kérdéseidre! Keress olyan embereket, akik segíteni tudnak, hogy megértsd mibe keveredtél! Olvass! Meditálj! Hallgass zenét! Nem tudom, hogy mitől nyugszol meg, de az idő valóban sok mindent meggyógyít.
A leckéket úgyis addig kapod, amíg meg nem tanulod! Mindig ugyanazt. Lehet, hogy a szereplők változni fognak, de amíg nem tanulod meg a megtanulandót, ugyanaz lesz a lecke. Tehát, ha nem akarod újra átélni azt, amiben jelenleg vagy, keresd meg a válaszokat, addig amíg van rá időd, mert ha nagyon letértél az utadról, akkor lehetséges, hogy a mostani problémád csak egy kis kavics volt. Ha nem tanultad meg a leckét, akkor következőnek egy téglát fognak hozzád vágni, ami már parkolópályára fog küldeni egy betegség vagy baleset formájában, hogy legyen időd elgondolkozni, hogy nem feltétlenül jársz "jó úton".
El fog jönni az a nap az életedben, amikor megállsz, hátra nézel és képes leszel már távolról, egy teljesen más szemszögből nézni a múlt eseményeit.
Bólintasz. Igen. Hálás vagy. Hihetetlenül hálás vagy a Gyógyítóangyalkádnak, aki a leckét küldte, mert tudod, hogy minden a TE érdekeidet szolgálta!
Hálát érzel, békét, nyugalmat és boldogságot. Végre.
Remélem minél előbb eljön az életedbe az az idő, amikor már távolról is tudod nézni a múlt leckéit (fájdalmas eseményeit).
Tánczos Lívia
