A 8 legnagyobb "hiba", amit eddig elkövettem az életemben

 Az élet a folyamatos fejlődésről, és tanulásról szól. Az élet mindig küldeni fogja számukra a leckéket, amelyekből vagy tanulunk, vagy nem. Lehet, hogy a leckét már az első alkalommal megértjük, de lehet, hogy 1-2 év vagy évtized is kell hozzá. A lényeg, hogy akarj fejlődni! Ne dugd a homokba a fejedet, hanem vállalj 100% felelősséget az életedért, és lásd be végre, hogy minden, ami jelenleg az életedben van azért TE vagy a felelős!

1.     Nem szerettem magam.

Mivel nem szerettem magam, így más sem tudott engem szeretni. Mivel nem szerettem magam, nem hittem el, hogy más képes engem szeretni, így mindent elkövettem, hogy bebizonyítsam a magam igazát. Vagyis úgy viselkedtem, hogy az emberek valóban képtelenek voltak engem szeretni. Ma már tudom, hogy ezt a mélyen gyökerező hiedelmemet törölnöm kell, mert igenis, hogy szeretetre méltó ember vagyok, aki megérdemli, hogy a legnagyobb szeretet vegye körül.

2.      Nem tiszteletem magam.

Mivel nem tiszteltem magam, így más sem tudott engem tisztelni. Mivel nem tiszteltem magam, nem hittem el, hogy más képes engem tisztelni, így mindent elkövettem, hogy bebizonyítsam a magam igazát. Vagyis nem voltam képes kivívni más tiszteletét, mert nem voltam képes megbecsülni önmagam. Nem volt annyi önbizalmam, hogy elhiggyem én egy tiszteletre méltó ember vagyok, aki megérdemli, hogy ember számba vegyék, és ne nézzenek rajta keresztül. Ma már tisztelem annyira magamat, hogy elvárom másoktól is, hogy a számomra megfelelő módon kezeljenek engem.

3.      Nem voltam hálás.

Rengeteg csodálatos dolog vett körül, mindenem meg volt még sem voltam elég hálás érté. Nem tudtam eléggé értékelni, hogy minden reggel kaptam egy új lehetőséget az élettől, hogy mindent újból kezdhetek. Nem voltam képes észrevenni az illatos virágokat, a narancssárga naplementét, a csicsergő madarakat, rózsaszín bárányfelhőket, a párás ködöt. Nem voltam elég hálás azokért a dolgokért, amelyek körül vettek, amelyek a mindennapok természetes részei. Nem voltam elég hálás a családomnak, a szeretteimnek, a barátaimnak a törődésért, figyelemért, vagy csak azért, hogy egyáltalán az életem részei. Ma már minimum reggel és este hálát adok a rengeteg csodáért, ami körül vesz. Ma már észreveszem az emberek mosolyát, vagy bánatát. Ma már meglátom a gyönyörű szép reggeli rózsaszín bárányfelhőket, a hatalmas rajban repülő madarakat, vagy a hófehér jégvirágokat az ablakomon. Hálás vagyok az életemért, és a két legnagyobb Csodáért, amivel megajándékoztak. Hálás vagyok mindenért, ami az életemben van, mert ma már tudom, hogy minden okkal történik és az én fejlődésemet szolgálja. Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.

4.      Nem volt célom és életcélom.

Mivel nem voltak céljaim, és nem találtam meg az életcélom a napjaim céltalanul teltek, nem volt értelme reggel felkelnem, nem találtam az életem értelmét. Ma már minden nap megteszek egy pici lépést, hogy a céljaim megvalósuljanak. Tudatosan keresem és kutatom azokat a dolgokat, amelyek boldoggá tesznek, amelyektől jobban érzem magam. Tudom, hogy olyan tevékenységet kell keresnem, amit szeretek csinálni, és utána ki kell találnom, hogyan tudnék megélni belőle, mert ha valaki szereti, amit csinál az már nem munka többé. Ma már nincs ez miatt lelkiismeret furdalásom, mert tudom, hogy jó úton vagyok, a siker útján, mert úgy döntöttem megvalósítom az álmaimat.

5.      Nem volt következménye az ellenem elkövetett gonosz tetteknek.

Mivel nem szerettem és tiszteltem magam, így nem tudtam határokat húzni a körülöttem lévő embereknek. Nem tudtam meghúzni azokat a határokat, amelyekkel tudatni tudtam volna, hogy eddig és ne tovább. Nem tudtam elmondani, hogy megbántottál és rosszul érintenek a szavaid. Nem tudtam elmagyarázni, hogyha továbbra is így bánsz velem, akkor annak súlyos következményei lesznek. Nem tudtam, hol vannak a határaim, és egyáltalán mit is engedhetek meg a körülöttem lévő embereknek. Nem tudtam, hogy kinek hol húzzam meg a határait, kinek mit engedhetek meg. Mivel mindig mindenért magamat hibáztattam, bocsánat kérés nélkül mindent megbocsájtottam.

Ma már tudom, hogy a megbocsájtás képessége az egyik legnagyobb erény a világon, és büszke vagyok magamra, hogy rendelkezem eme különleges képességgel. Ma már tudom, hogy az emberek szavainál sokkal hangosabban beszélnek a tetteik.

6.      Mástól tettem függővé a boldogságom.

A saját boldogságomért csak és kizárólag ÉN vagyok a felelős. Nagyon sok év telt el úgy az életemben, hogy másoktól vártam el, hogy engem boldoggá tegyenek, és nem lettem boldog. Vártam a csodára, hogy majd ha ő így meg így fog viselkedni, majd boldog leszek. Gondoltam, ha majd lesz elég pénzem, vagy ha megvalósul ez meg ez, akkor biztosan boldog leszek. Vagy majd ha utazhatom a világ minden tájára, vagy majd ha lefogyok, és még végtelen sokáig sorolhatnám mit hittem mitől leszek majd egyszer boldog. Ma már tudom, hogy ÉN vagyok a felelős az életemért, csak és én vagyok egyedül a felelős a boldogságomért, és nem háríthatom át a felelősséget senkire sem. Hoztam egy döntést, hogy kezembe veszem az életem, és vállalom a felelősséget mindenért, ami jelenleg az életemben van.

7.      Azt hittem a pénz boldogít.

Azt hittem, ha lesz pénzem, akkor Én leszek a világon a legboldogabb ember a Földön, mert akkor bármit megszerezhetek, amit csak akarok. Azután rájöttem, hogy pénzen nem lehet vásárolni: gyermekeket, szeretetet, otthont, családot, egészséget. Rájöttem, hogy minden, amit csak valaha is akartam már most megvan az életemben. Rá kellett jönnöm, hogy nem a megfelelő szemszögből néztem a dolgokat, és az éremnek van másik oldala is, amit addig nem voltam hajlandó meglátni.

8.      Túl büszke voltam.

Túl büszke voltam, hogy időben bocsánatot kérjek a számomra fontos emberektől. Túl nagy volt az egom, ahhoz, hogy leüljek és megbeszéljem a problémákat. Túlságosan nagyra tartottam magamat, ahhoz, hogy leereszkedjek a szeretteimhez és őszintén elmondjam az érzéseimet. Mivel túlságosan büszke voltam, és túl nagy volt az egom elvesztettem mindent, ami valaha is fontos volt a számomra. Most látom csak, hogy mindenem meg volt, amit valaha akartam, csak túl büszke voltam, ahhoz, hogy ezt beismerjem. Így most elvesztettem azt, ami igazán fontos ebben a mai világban: a számomra legfontosabb emberek szeretetét!

 Élj úgy, hogy este, amikor a tükörbe nézel ne kelljen szemen köpnöd magad!

Élj úgy, hogyha visszatekintesz az életedre, akkor az életed PÉLDA legyen az emberek számára, ne pedig elkerülendő LECKE!

 Remélem megtanultad a leckét, mert az okos ember más hibájából tanul!

Tánczos Lívia