A betegség az egység hiányának a jele
A betegség csupán külső, látható jele az egység hiányának. Amíg e hiányt meg nem szüntetjük, szükségünk van a betegségre, mint hírhozóra. Mielőtt ugyanis testileg megbetegedtünk, egy sokkal mélyebb szinten már betegek voltuk, s az, amit betegségnek hívunk, tulajdonképpen nem más, mint a szervezet kísérlete a megbomlott egyensúly helyreállítására. Hiszen amit általában betegségnek hívunk, az nem maga a betegség, hanem a szervezetnek a szó igazi értelmében vett „információja” arról, hogy valami nincs rendben. Az egyensúly zavarát jelző üzenet „formát öltött”, s így információvá vált. S hogyan reagálunk erre? Megkíséreljük megsemmisíteni, s közben elfelejtkezünk arról, hogy tulajdonképpen betegséggel törődjünk.
Ráadásul mindenki másként éli át a betegségét. A materialista minden baját értelmetlennek, testét puszta „játékrontónak” véli, amivel egyszer szerencséje, máskor pechje van. A hívő ember a vallási parancsok megszegése jogos következményeként fogja értelmezni betegségét, s gyógyulásér esedezik. Az ezoterikus hajlik arra, hogy betegségét a karma-törvények érvényesülésének tekintse, míg az értelmiségi a baktériumok vagy vírusok által előidézett fertőzés természetes következményéről beszél.
A szellemileg érett ember viszont felismeri a látszat mögött rejtőző valóságot, így a betegséget következményeknek tekinti, melyet meghatározott ok idézett elő. Tudja. hogy semmi értelme nem lenne csupán a következményt, azaz magát a tünetet megszüntetni, hiszen az magától is megszűnik, amint az okot kiderítették és felszámolták. Felismeri és tiszteletben tartja a természet törvényeit, mert tudatában van annak, hogy a maga módján a természet is hozzájárul az egészség megőrzéséhez. Meg van győződve arról, hogy öntudata birtokában van tulajdon teste alapos ismeretének, és célra törően kéri ki az intuíció tanácsait. Az ilyen ember nagykorú páciens, az orvos nála csupán tanácsadó, akinek a szaktudását hívja segítségül, hogy aztán a saját felelőssége tudatában hozzon döntést.
Aki egész életén át meg akarja őrizni egészségét, annak nem lehet elég korán hozzáfognia, nagyon sokan viszont nem is tudják, mit tehetnének a saját érdekükben. Pedig ebben az esetben a legegyszerűbb megoldás egyben a legjobb is.
Ha a kövérek kevesebbet ennének, az alkoholisták kevesebbet innának, a dohányosok leszoknának a dohányzásról, a lusták valamivel többet mozognának és mindenki helyesen lélegezne, pozitívan gondolkodna, jó könyveket olvasna és szemet gyönyörködtető dolgokat nézne, több életet tudnánk megmenteni és több betegséget meggyógyítani, mint a modern orvostudomány legköltségesebb eljárásaival együttvéve.
Az emberi test, szellem és lélek egészséges léte a szellemi örökségünk, és ha a teremtett világgal összhangban éltünk volna, sose ismertük volna meg a betegséget.
Akkor leszünk ismét „egészségesek”, ha az emberi természet mindannyiunkban meglévő négy elemét, a szellemi, lelki, érzelmi és fizikai elemet harmonikus egységbe olvasztjuk, s ennek megfelelően cselekszünk, összhangban a teremtett világgal.
Az életöröm nyitja nem az ifjúságban rejlik, hiszen az ifjúság egyben a tapasztalat hiányát is jelenti, márpedig erről aligha szeretne bárki is lemondani. Az életöröm valódi titka az életerőben található, mely nem kötődik meghatározott korhoz, de melyet erősíteni lehet, megtartani sőt fokozni.
Mindenki szeretné megérni az öregkort, de senki nem akar megöregedni. Márpedig az életnek nem ad értelmet, hogy csupán azért öregedjünk meg, hogy beteggé és boldogtalanná váljunk, hiszen az emberek átlagosan ma sem élnek hosszabb ideig, csupán huzamosabban betegek. Míg a természettel kötött szerződésünket megtartjuk, a természet is megteszi a magáét.
Kurt Tepperwein: Mit árul el a betegséged?