Spirituális nézőpontból, ha bármely adott élethelyzetben rossz a közérzetünk, az jelzésül szolgál számunkra, hogy nem vagyunk összhangban a spirituális törvénnyel, s lehetőséget kaptunk valaminek az orvoslására. Lehet ez egy eredendő fájdalom vagy egy mérgező meggyőződés, amely meggátol minket abban, hogy valódi önmagunkká váljunk. Mi azonban ritkán látjuk a helyzetet ebből a perspektívából, inkább kárhoztatjuk az adott szituációt, és másokat hibáztatunk a történtekért, ami miatt képtelenek vagyunk felismerni az üzenetet és megérteni a leckét. És ez bizony megakadályozza gyógyulásunkat. Márpedig ha nem gyógyítjuk meg azt, amit meg kellene gyógyítanunk, akkor még több kellemetlenséget kell okoznunk önmagunknak, amíg végül a szó szoros értelmében kénytelenek leszünk feltenni a kérdést: Mi folyik itt? Olykor az üzenetek fülsiketítően hangossá, a fájdalomnak rendkívül erőssé kell válnia ahhoz, hogy figyelmet szenteljünk neki. Egy életveszélyes betegség például ilyen hangos üzenetet közvetít.

Azonban egyesek még akkor sem ismerik fel az összefüggéseket az életükben bekövetkező események és a gyógyulás általuk kínált lehetősége között, amikor a halállal néznek farkasszemet.