Amint azon veszed észre magad, hogy ítélkezel valaki felett, tudnod kell, hogy kivetítesz. A harag a kivetítés állandó kísérőjéül szolgál, mivel az ego ezt az érzelmet használja fel abbéli igyekezetében, hogy igazolja a bűntudat kivetítését. Valahányszor haragszol, úgyszintén tisztában kell lenned vele, hogy a saját bűntudatodat vetíted ki.
Amit olyan taszítónak találsz a másik emberben, az egyszerűen a saját lényed azon részének tükröződése, amelyet elutasítottál és megtagadtál önmagadban (az árnyékodban), s inkább a másikra vetítettél ki. Ha nem ez lenne a helyzet, nem volnál zaklatott.
Amit másokban támadunk és elítélünk, valójában azonos azzal, amit önmagunkban kárhoztatunk.