Egyedül az Úton...
Életünk során egyedül és magányosan megyünk végig azon az úton, melyet járunk. A nap 24 órájában önmagunkkal vagyunk összezárva. A saját gondolatainkat halljuk, a saját érzelmeinket éljük meg és a saját lelkünk vívódásait tapasztaljuk meg (legtöbbször 
).
Időről időre néha mellénk szegődnek emberek, akik kísérnek minket egy darabon az utunkon. Olyankor megyünk szépen egymás mellett és támogatjuk egymást abban, amiben szükséges. Ezek a kapcsolatok addig tartanak, amíg tartaniuk kell. Néha szépen és egyszerűen lezárulnak. Néha pedig hangos szóval és sok fájdalommal fejeződnek be.
Az úton sokszor tapasztaljuk, hogy végre megértettem a tanítást, a leckét. Innentől már csak felfelé vezethet az út. Egy újabb puzzle darabka került a helyére. Végre értem mi és miért történt, vagyis ennél rosszabb már nem lehet.
Azután egy újabb tanítás érkezik, egy újabb fájdalmas tükör, egy újabb nyomógomb. Ilyenkor azt érezzük hirtelen, hogy ennek soha nem lesz vége. A kérdés pedig ott villog a fejünkben: Mikor lesz ennek már vége? Miért pont velem történik meg mindez?
Amikor pont azt hittük már jól vagyunk és ennél már rosszabb nem is lehet, akkor történik valami, amivel hirtelen nem tudunk mit kezdeni és ismét kibillenünk az egyensúlyunkból. Érzelmeink hullámzanak, olyan mintha egy érzelmi hullámvasúton ülnénk, amelyben a hegyek és a völgyek sűrűn váltanák egymást, de valamilyen oknál fogva a völgyek gyakoribbak. A hegyek a vidámságunkat, boldogságunkat és jókedvünket, a völgyek pedig a szomorúságunkat, a bánatunkat és a kétségbeesésünket szimbolizálják.
A kérdés az: Meddig maradsz a völgyben? Milyen hosszú idő kell ahhoz, hogy kijöjj a völgyből? Milyen mélyre mentél a völgyben?
Mert, ahogy tanulunk és fejlődünk egyre több mindent megértünk. Vagyis, ahogy megyünk az úton el fogunk jutni addig, hogy a völgyek egyre ritkábbak lesznek, egyre rövidebb ideig fognak tartani, és egyre gyorsabban fogunk kijönni belőle.
Ezen az úton pedig egyedül megyünk végig. Sokszor fogjuk érezni, hogy senki nem ért meg minket, hogy mindenki hülye körülöttünk (csak mi vagyunk a normálisak ), de hogy senki nem érti, amiről beszélünk az már biztos.
Mindenki egyedi életúttal érkezik ide a Földre. Mindennek oka van, ami történik velünk. A helyes kérdés: Mit akar tanítani nekem ez a helyzet? Milyen következtetést kell levonnom ebből? Milyen szemszögből kell tekintenem a velem történt eseményekre?
Soha senki nem volt egy másodpercet sem a bőrödben, teljesen felesleges erőlködés elvárnod az emberektől, hogy megértsenek Téged. Nagyon szerencsésnek mondhatod magad, ha találtál olyan embert, aki megért Téged, nem nevet ki, és minden titkodat nyugodt szívvel elmondhatod neki, mert nem fog visszaélni az információval, ami a birtokába jut.
Ha pedig meghoztad a döntést, hogy felelősséget vállalsz az életedért, és azt mondtad a kezedbe veszed az életed irányítását, akkor elkezdesz fejlődni, elindulsz a számodra kijelölt úton.
Már nem fogod függővé tenni az életed senkitől és semmitől. Nem fogod egyedül érezni magad az úton, mert tisztában leszel vele, milyen értékes vagy, és nagyon meg fogod válogatni, hogy kivel és mennyi időt töltesz.
El fog jönni az a nap, amikor már csak hegyek lesznek az életedben. Képes leszel a megfelelő szemszögből tekinteni a veled történő eseményekre, és eltűnnek a völgyek az életedből.
A bölcsességed ára az a sok, sok magányos, szomorú és gondolkodással töltött idő lesz, ahol vetted a fáradtságot, hogy megértsd mi és miért történik veled. Ilyenkor minden alkalommal egy-egy újabb puzzle darab kerül a helyére.
Az út és a tanulás pedig addig nem ér véget, amíg ibolya nem nő a fejed felett. Viszont nem mindegy, hogyan megyünk végig az úton, milyen gondolatok forognak a fejünkben, amíg itt vagyunk.
Járd a saját utad, ha kell egyedül! Ne várd, hogy megértsenek, hiszen nem voltak a „cipődben” egy percet sem!
A Te életedért egyedül csak TE vagy a felelős! A Te felelősséged, hogyan élsz abban az időben, amíg itt vagy a Földön! A gondolataidért, az érzelmeidért és a cselekedeteidért is Te vagy a felelős!
Egyedül mész az úton, de nem segítség nélkül. Hiszen, ha meghoztad a döntést, akkor a segítség meg fog érkezni valamilyen formában…
Mint mindig a döntés most is a Te kezedben van!
Vedd a saját kezedbe az életed irányítását!
Tánczos Lívia gondolkodásmód-tanácsadó
Könyvrendelés: A SikerÚtja titkos lépései
