Ha valóban cselekvéssel teremtenétek - mint ahogyan azt az emberek többsége gondolja-, akkor a legelfoglaltabb, leginkább sürgő-forgó, leginkább igyekvő és szorgalmas emberek érnék el a legnagyobb sikereket. Ehhez képest mit láttok? Általában azok kapják a legkevesebbet akik a legkeményebben dolgoznak, azoktól vétetnek el akik a leginkább igyekvők és próbálkoznak újra és újra. A lusta emberek pedig sokszor a legkisimultabbak és legharmonikusabbak. Hogy is van ez? Meg kell értenetek, hogy nem cselekvéssel teremtetek.

 Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb megbetegszik, hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől. 
A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat. Csak ez számít, semmi más.

A rossz élmények és akadályok nem azért vannak, hogy erősebbé, hanem, hogy tudatossá tegyenek. Minden belőled indul ki. Amikor akadályokat látsz a célod felé vezető úton, azt mindig Te teremted tudattalanul. Tehát nem legyőzni kell ezeket, hanem rendet tenni magadban és szeretni önmagadat. A szereteted fényében pedig az Univerzum is egy meglepően segítőkész és együttműködő hellyé válik.

A boldogság a jövőben van. Nem igaz. Te itt és most vagy boldog, de nem tudod, mert a hamis elképzeléseid, a torzított látásmódod nem enged szabadulni félelmeidtől, szorongásaidtól, ragaszkodásaidtól, konfliktusaidtól, bűntudatodtól és még egy sereg dologtól, amire programozva vagy. Ha mindezt átlátnád, rájönnél, hogy boldog vagy, csak éppen nem tudsz róla.

Nincs egyetlen pillanat sem az életedben, amikor ne lenne meg mindened, ami a boldogsághoz szükséges. Gondolkodj el ezen egy pillanatra! Boldogtalanságodnak az az oka, hogy arra figyelsz, amid nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van.

Ahol van szeretet, ott nincs követelés, nincs elvárás, nincs függőség. Nem követelem tőled, hogy tégy boldoggá; a boldogságom nem benned leledzik. (...) Kötődés nélkül élvezem a társaságodat. Amit valóban élvezek, az nem te vagy; az a valami mindkettőnknél nagyobb. Valami, amit felfedeztem, egyfajta szimfónia, egyfajta zenekar, amely egy melódiát játszik a jelenlétedben. De amikor elmégy, a zenekar akkor sem áll le. Amikor valaki mással találkozom, a zenekar egy másik melódiát játszik, amely szintén csodálatos. És amikor egyedül vagyok, akkor is tovább játszik.

A legtöbb ember képtelen boldog lenni, mivel a világ belénevelte a komorságot. Pedig az öröm az Élet és a tudatos megnyilvánulás alapja. Te azonban felismerted a szomorúság előnyeit: amikor gyermekkorodban nyugodtan, boldogan játszottál, senki sem figyelt rád. Ám amint valami problémád volt, egyből rád figyeltek az emberek. Ebből következően a boldogtalanságot akaratlanul is előbbre valónak tartod a boldogságnál.