A boldogság a jövőben van. Nem igaz. Te itt és most vagy boldog, de nem tudod, mert a hamis elképzeléseid, a torzított látásmódod nem enged szabadulni félelmeidtől, szorongásaidtól, ragaszkodásaidtól, konfliktusaidtól, bűntudatodtól és még egy sereg dologtól, amire programozva vagy. Ha mindezt átlátnád, rájönnél, hogy boldog vagy, csak éppen nem tudsz róla.

Nincs egyetlen pillanat sem az életedben, amikor ne lenne meg mindened, ami a boldogsághoz szükséges. Gondolkodj el ezen egy pillanatra! Boldogtalanságodnak az az oka, hogy arra figyelsz, amid nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van.

Ahol van szeretet, ott nincs követelés, nincs elvárás, nincs függőség. Nem követelem tőled, hogy tégy boldoggá; a boldogságom nem benned leledzik. (...) Kötődés nélkül élvezem a társaságodat. Amit valóban élvezek, az nem te vagy; az a valami mindkettőnknél nagyobb. Valami, amit felfedeztem, egyfajta szimfónia, egyfajta zenekar, amely egy melódiát játszik a jelenlétedben. De amikor elmégy, a zenekar akkor sem áll le. Amikor valaki mással találkozom, a zenekar egy másik melódiát játszik, amely szintén csodálatos. És amikor egyedül vagyok, akkor is tovább játszik. Ez jelenti a felébredést.

A legtöbb ember képtelen boldog lenni, mivel a világ belénevelte a komorságot. Pedig az öröm az Élet és a tudatos megnyilvánulás alapja. Te azonban felismerted a szomorúság előnyeit: amikor gyermekkorodban nyugodtan, boldogan játszottál, senki sem figyelt rád. Ám amint valami problémád volt, egyből rád figyeltek az emberek. Ebből következően a boldogtalanságot akaratlanul is előbbre valónak tartod a boldogságnál.

A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot. Ez az egyik legfontosabb titok, amit meg kell tanulnod.

Mindened megvan a boldogsághoz, mégsem vagy boldog, mert a boldogság nem a birtoklás eredménye, nem a javaid függvénye. A boldogság a bensőd kiáradása, saját energiáid ébredése. Lelked ébredése.

A boldogtalanság (...) sokkal inkább tőlünk függ, mint a boldogság. A boldogság egy ajándék, vagy a hívők kedvéért mondhatom úgy is, hogy egy kegyelmi állapot - de a boldogtalanság okai mi magunk vagyunk. A boldogtalanság nem történik velünk, azt mi állítjuk elő.

Csak két láb kell. Két olyan erős láb, amit nem tudnak kirúgni alólad, vagy ha mégis, képes újra felkelni, lábra állni, lépni egyet, leporolni magát, és ezredszer is folytatni az útját. Akkor is, amikor újra meg újra elgáncsolják, akkor is, amikor már senki sincs ott, hogy támogassa. Ne akarj mást, csak ezt. Merd használni. Tudd, hogy elbír, hogy benne van a következő lépés. Hogy képes a folytatásra, hogy nem lesz gond - ugyanis egyre erősebb lesz. Ám minél erősebb vagy, annál nagyobb pofonokat kapsz. Minél nagyobbakat lépsz, annál többször próbálnak alád tenni. Tudd, hogy menned kell tovább és akármekkorát is rúgnak beléd, nem tudják elérni, hogy a földön maradj. Ugyanis aki a földön marad, az veszít.