Szeretnénk, ha most követnétek azt amiről beszélni fogunk! Sikertelen teremtés nincs. Minden teremtés sikeres, mert megvalósul. Megvalósulásuk után persze nevezhetitek kívánatosnak, vagy nem-kívánatosnak, de tény, hogy a teremtés megvalósult attól függően, hogy milyen gondolatokat indítottatok útjára. A sikertelennek nevezett ember tehát ugyanúgy sikeres és zseniális a teremtésben, mint azok akiket sikeresnek neveztek.
Azt gondoljátok, hogy a sikerért meg kell harcolni, ki kell vívni a sikert, célokat állítani, tervezni, dolgozni kell érte keményen. Ez az egyik legnagyobb emberi tévedés! Szeretnénk ha más szemszögből közelítenétek meg a dolgot. Minden teremtés sikeres, ami megvalósult. Mind a kívánatos, mind a nem-kívánatos élmények is sikernek könyvelhetők el, hiszen a fizikai létbe vetítettétek őket. Briliáns teremtők vagytok, függetlenül attól, hogy mit teremtetek. Nem létezik olyan, hogy valaki nem teremt, amikor fizikai testbe születik. Mindig, minden pillanatban teremtetek valamit. 
A sikertelennek nevezett ember ugyanúgy teremt, méghozzá a legkisebb erőfeszítés útját követi. Nem gondolkodik a céljain, nem tervez, nem küzd keményen a teremtésért. Csak annyit tesz, hogy rendszeresen nem-kívánatos gondolatokat forgat a fejében. És csodák csodájára, sorra valósulnak meg azok a dolgok amikre összpontosít - úgy, hogy még csak meg sem izzad. Sorra belesétál a nem-kívánatos eseményekbe, történésekbe, amihez kezd balul sül el; de ez mind teremtés, ez a legfontosabb az egészben. Ő ugyanúgy teremt mint bárki más!
Hatalmas tévhit tehát, hogy a SIKER (kívánatos teremtés) megteremtése több erőfeszítést igényel mint a SIKERTELENSÉG (nem-kívánatos teremtés) megteremtése. Ugyanannyi erőfeszítést igényel mindkettő, csak az irányuk más. Ha ezt megértitek és átlátjátok, meg fogjátok érezni, hogyan lehetséges az, hogy valaki könnyedén teremti a kívánatos dolgokat, míg mások -bár keményen harcolnak, küzdenek a sikerért- jórészt csak nem-kívánatos életélményeket vonzanak. 
Erre szoktuk azt mondani, hogy ugyanakkora erőfeszítést jelent a részetekről egy gomb megteremtése, mint egy kastélyé. A gombot azért tűnik könnyebbnek megteremteni, mert a világ elhitette veletek, hogy az kis dolog és könnyebb; míg a kastély nagy dolog, és szinte lehetetlen. Az Univerzális Törvények számára nem létezik kicsi vagy, nagy. A Törvény létezik és annak alkalmazása. Mindent ugyanolyan módon hívtok életre. Minden teremtés a figyelmetek összpontosításán és a hitrendszereteken múlik...

 Nagy mosolyt kérek!
Most rögtön gondolj valami kellemes, szép dologra, amitől jókedved lesz, és mosolyogj! Gondolj azokra a különleges emberekre, akiknek a jelenléte beragyogja az életedet. Idézd fel azt a kivételesen csodás napot a múlt héten, amelyen olyan jól érezted magad. Emlékszel, mennyire örültek a gyermekeid, amikor tegnap este megérkeztél a munkából? Keress valamit, ami mosolyt csal az arcodra, és mosolyogj!
Szinte lehetetlenség, hogy negatív gondolatok keringjenek a fejedben, amikor őszintén mosolyogsz. Mosolyogj, és meglátod, azonnal rengeted nagyszerű lehetőség nyílik meg előtted! Mosolyogj tiszta szívből, a szemedből és az arcodról süssön a boldogság, s így a környezetedben élők is kedvesek lesznek hozzád.
Mosolyogj azokra, akik autójukkal elhaladnak melletted az úton. Mosolyogj telefonálás közben. bár a vonal túlsó végén lévő ember nem láthatja a mosolyodat, mégis érzi majd a hangodból, hogy boldog vagy, és ettől akaratlanul is kellemes hangulatot csempészel a beszélgetésetekbe.
Mosolyogj olyan sokszor, ahányszor csak tudsz. Gyerünk, hadd lássam azt a mosolyt! A mosoly csodát tesz. Itt az ideje, hogy kihasználd ezt a csodát!

 Mekkora butaságra vall?!
Egy nap majd rájössz arra, hogy mekkora butaságra vall azt képzelni, hogy hasznot húzhatsz mások szerencsétlenségéből. Egy nap majd rájössz arra, hogy mekkora butaságra vall bármit is várni cserébe a semmiért.
Egy nap majd rájössz arra, hogy mekkora butaságra vall büszkeségre és gőgre pazarolni a drága időt. Egy nap majd rájössz arra, hogy mekkora butaságra vall azt hinni, hogy különb vagy mindenkinél.
Egy nap majd megérted, hogy mekkora butaságra vall azt képzelni, hogy létezik alantas munka. Eljön majd a pillanat, amikor rájössz, hogy mekkora butaságra vall dührohamot kapni és hisztériázni még a legapróbb, legjelentéktelenebb apróságok miatt is.
Egy nap majd rájössz, hogy mekkora butaságra vall egyfolytában azon emészteni magad, hogy mások mit gondolnak rólad. Egy nap majd rájössz, hogy mekkora butaságra vall a gyorsan elillanó, pillanatnyi gyönyör kedvéért hátat fordítani mindazoknak az értékeknek, amelyek a legfontosabbak az életben.
Egy nap majd megbánod, hogy bután viselkedtél, s akkor végre továbblépsz, hogy igazán boldog, értékes, példás és megbecsült életet élj! Nem lenne jó már ott tartani? Mekkora butaságra vall, ha tovább vársz!

Elfogadás
Ahhoz, hogy bármit is jobbá varázsolj, úgy kell elfogadnod a dolgokat, ahogy vannak. Az elfogadás azonban nem azonos a belenyugvással. Az elfogadás nem azonos a lemondással. Valójában az elfogadás révén megtaláljuk a helyes irányt, és folytathatjuk a megkezdett utat.
Semmi értelme harcolni a dolgok jelenlegi állása ellen. Jobb, ha fokozatosan változtatod meg őket olyanra, amilyenre szeretnéd. Az elutasítással nem jutsz messzire. Ha a célra összpontosítasz, segítenek, hogy elérj oda, ahova akarsz.
Fogadd el a helyzetet, értsd meg és hagyd, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie. Ez a kiindulópont. Ahhoz, hogy bármit is elérj, világosan és érthetően meg kell fogalmaznod, hogy hová akarsz eljutni, majd pontos tervet kell készítened arra vonatkozóan, hogy miképpen képzeled a célhoz vezető utat. Ehhez azonban először is el kell fogadnod a jelenlegi helyzetet.
Nem sok értelme van bejelölni a térképen a célt, ha még azt sem tudod, hogy hol vagy ebben a pillanatban. Most van itt a perc, hogy elindulj az álmaid felé vezető úton. Fogadd el a helyzetet, és már sínen is vagy!

A legjobb ajándék, amit a gyermekeinknek adhatunk az, hogy saját magunkat szeretjük. Így érzékelhetik, és a mi példánkon keresztül megtanulhatják szeretni magukat anélkül, hogy rossz helyen kellene keresniük a szeretetet.

 Megtanultad a leckét?
A tévedés kiváló tanítómester. A lecke, amelyet kínál, rendkívül eredményes, szigorú és személyre szabott. A hibáid egyediek, így a leckék kizárólag neked készültek. A tévedés állhatatos tanár. Ha nem tanulsz tőle, a nyakadra jár, és egyre kibírhatatlanabbá válik, amíg végül kénytelen kelletlen beadod a derekadat.
Az, hogy az ember tanul a baklövéseiből, több puszta agytornánál. Ha valóban tanultál a hibáidból, megváltoznak a tetteid és a viselkedésed. Amikor rádöbbensz, hogy hibát követtél el, tedd fel magadnak a következő kérdéseket: alaposan megtanultad a leckét? Volt értelme a leckének, és másképpen csinálsz valamit?
Ha igen, akkor kihoztad a helyzetből, amit csak lehetett, és a hibáidból erényt kovácsoltál. Okultál, fejlődtél és hatékonyabbá váltál. A sikeres élethez vezető út főleg tévedésekkel és megpróbáltatásokkal van kikövezve. A megérdemelt tisztelettel kezeld a hibáidat, tanuld meg a leckét, amelyet kínálnak, s így a segítségükkel több lehetsz annál, mint ami most vagy.

A pénz és a siker nem változtatja meg az embert, csupán felerősíti a meglévő tulajdonságait.

 Hatalmas emberi tévhit, hogy a meggazdagodáshoz az szükséges, hogy embereknek segíts. A meggazdagodáshoz az szükséges, hogy folyamatosan összhangban legyél a gazdagság eszméjével és érzésével. Nem kell hozzá kedvesnek, szolgálatkésznek lenned, nem kell megszolgálnod érte - persze a két nézőpont nem zárja ki egymást; lehetsz szolgálatkész, kedves ember attól, hogy gazdag vagy, csak tudd, hogy a gazdagsághoz nem a szolgálaton keresztül vezet az út, hanem a jólét érzésén keresztül.