"Tanulj meg vidáman várakozni. Egyél, igyál, élvezd a jelenedet, és ne rontsd el azzal, hogy türelmetlenül vársz valamit vagy valakit! Nem azért élsz, hogy túljuss valamin, hanem azért, hogy élj, és gyönyörködj a pillanatban. Lépj ki a mókuskerékből. Fújd ki magad... Minden vágyunk akkor szokott teljesülni, amikor már nem is vágyódunk olyan nagyon. Nem vetted észre? Amikor már nemigen kell - megkapjuk..."

"Boldog az lesz, aki az is akar lenni. Mert nem kifogást keres, hanem eldönti. A fejébe, szívébe, lelkébe veszi, hogy az lesz. Bármi történjen is. Nem okol másokat, nem hibáztat, és nem kesereg. Hisz a szeme előtt csak is a boldogság érzése lebeg. Minél erősebben hiszi, hogy ez jár neki, annál jobban tudja is, hogy ezt megérdemli. Mert mer benne mélyen hinni és tudja, hogy a boldogságot megélni kell és nem kergetni. Ugyanis aki hisz, az mer. Mer azzá lenni, ami szeretne lenni. Boldog. A hite teszi merésszé, a merészsége pedig boldoggá. Mert akarta. Nagyon. Mindennél jobban. Azért, hogy élhessen a boldogtól még boldogabban..."

"Teljesen természetes ha félelmet érzel amikor másoktól várod, hogy szeressenek, mert mások, rólad alkotott nézőpontját nem alakíthatod. Az az ő nézőpontjuk. A nehézségek pedig ilyenkor kezdődnek: mivel azt akarod, hogy szeressenek és elfogadjanak, megpróbálsz úgy viselkedni, hogy megfelelj másoknak. Az emberek ilyenkor vagy megadják az elismerést, szeretetet, odafigyelést, törődést, vagy nem. Ha nem kapod meg, szerencsésebb helyzetben vagy, mert rá leszel kényszerítve, hogymegtaláld a Belső Magodat. Ha megtaláltad, a félelem megszűnik, mert rátaláltál a valódi stabilitásra. Félelmet akkor érzel, amikor valami olyan dologgal kerülsz szembe, amit nem vagy képes irányítani. A külvilág ilyen! Ha összekapcsolódtál Önmagaddal, az erőd a sokszorosára növekszik, mert hagyod, hogy a Valódi Éned tündököljön. Elképesztő kisugárzásod lesz, határozottá, szilárddá válsz, a jólét két lábon járó megtestesítője leszel - és paradox módon az emberek meglehetősen vonzónak találnak majd. Ha azonban megfelelsz az emberek elvárásának és 'játszol' nekik, azzal mindig együtt jár egyfajta belső bizonytalanság és félelem ugyanis lényed legmélyén tudod, hogy a külvilág kiszámíthatatlan, az emberek nem egyformák, lesznek akik szeretnek, lesznek akik nem; de próbálod ezt figyelmen kívül hagyni és rádobsz még egy lapáttal, hogy még jobban szeressenek. Egy darabig ez működhet, de mindvégig érezni fogod a kételyt magadban. Míg egyszer csak, talán hosszú évek múlva belefáradsz.
Az emberi és párkapcsolatok drámái pontosan a fentiekben gyökereznek. Amikor például megteszel dolgokat a párodért azért mert azt várod, hogy majd szeretni fog; folyton a kedvében jársz, mindig kedvesnek mutatod magad, kiszolgálod, lesed az óhajait, ezzel mindkettőtöknek ártasz. Egyrészt magadnak, mert nem a belső Érzelmi Vezérlőrendszeredre figyelsz, amely az egyetlen biztos pont az életedben; másrészt a párodnak is ártasz vele, mert őt ezzel arra tanítod, hogy ne végezze el a belső összehangolódást, csak bambán figyelje, hogy minden jól alakul körülötte. Ezzel eltunyul a fókusza és elsatnyul a teremtőereje. A kapcsolat innentől romlásnak indul, hacsak meg nem történik a belső átalakulás.
Ha azonban két stabil, önmagával összhangban lévő ember kerül össze... az a párkapcsolat maga lesz a szeretet, a humor, az intenzitás, az öröm, az izgalom megtestesülése."

Minden ember, aki Téged bánt, Önmaga boldogtalanságát nyilvánítja Feléd. Az ember, aki harmóniában van Önmagával, nem érez belső kényszert mások megalázására. Ezek az emberek saját egykoron elszenvedett, és fel nem dolgozott sérüléseiken próbálnak revansot venni. Ahelyett, hogy Önmaguk gyógyításán fáradoznának, igyekeznek beteggé tenni környezetüket is. Ez mind saját félelmeikből és boldogtalanságukból fakad. Hidd el, ezeknek az embereknek van a legnagyobb szükségük arra, hogy szeressék őket. Hiszen ők gyűlölik magukat. Azok, akik önmagukat szeretik, képesek szeretni embertársaikat is. Tiszteld a lényed annyira, hogy nem hagyod Magad megalázni. És higgy annyira a másikban, hogy képes Önmaga sérüléseit begyógyítani. Bocsáss meg, hogy eddig sebezhető és támadható voltál. Kiállni Önmagadért, nem hagyni, hogy kizökkentsenek a harmóniából, és megbocsátani! Ebben van az igazi szabadság!

“Mindösze három dolog fölött van igazi befolyásod:
hogy mit gondolsz, hogy mit képzelsz,
és hogy mit teszel.”
 

"...Akarnod kell a változást az életedben. Késznek kell lenned beismerni, hogy valami nem stimmel, és szükséges végre a saját kezedbe venni az életed irányítását. Vágynod kell egy más életre, és hinned kell benne, hogy képes vagy elérni a legmerészebb álmaidat. Bíznod kell abban, hogy el fog jönni az a nap, amikor azt mondod megfizethetetlen a tudásod és a bölcsességed, mert amiken keresztül mentél az mind hozzásegített a mai tudásodhoz, és már nem akarsz cserélni senkivel. Ha már azt érzed, senkivel sem cserélnél egy másodpercet sem, mert tudod milyen nagy árat fizettél a bölcsességedért, akkor leszel a megfizethetetlen tudás birtokában..."

"Az emberek folyamatosan azon gondolkodnak mibe fektethetnék a pénzüket, keresik az újabbnál újabb befektetési tippeket, pénzügyi tanácsadókat. Csak keveseknek jut eszébe először önmagukba fektetni az idejüket és pénzüket. Ha valaki dollármilliomos, annak oka van, ha valaki szegény annak is oka van. Ezek az okok mindig a gondolkodásmódban keresendők. Szegény családban nőttem fel a nagy gazdasági világválság idején. A szüleimtől, a barátaimtól, a környezetemtől folyamatosan azt hallottam, hogy nincs semmink, nem vehetjük meg, nincs pénzünk. Fiatal koromban nélkülözésben és szegénységben éltem, majd huszonhat évesen megismerkedtem mentorommal, aki rávilágított, hogy személyes pénzügyi helyzetünk kizárólag a gondolkodásmódunkkal van összefüggésben. Mindig lesznek olyan emberek, akik ragyogó gazdasági helyzetben elszegényednek és olyanokra is találunk néhány példát, akik gazdasági összeomlás idején gazdagszanak meg. A körülmények tehát nem játszanak nagy szerepet. Beletelt ugyan némi időbe míg beláttam, hogy valóban, a rendszeresen forgatott gondolataim alakítják az eredményeimet, de kitartó gyakorlással sikerült átbillennem. Ezért mondhatom teljes bizonyossággal azt neked, hogy az első és legfontosabb dolgod az legyen, hogy saját magadba fektetsz."

"A félelem csak és kizárólag akkor jelenik meg benned, ha valami olyanra irányítod a figyelmed amit nem akarsz. Az emberek nem azért félnek, mert a félelemre gondolnak, hanem mert hozzászoktatják magukat, hogy olyan dolgokra irányítsák a figyelmüket amit nem kívánnak. A Nagyobbik Énjük pedig negatív érzelemmel (félelemmel) jelzi, hogy olyan dologra gondolnak ami nem szolgálja a javukat. A félelem nem azzal oldható fel, ha kijelented, hogy nem félsz, mert nincs mitől félned; hanem azzal, hogy megkérdezed magadtól: 'Mire gondolok ami kiváltja bennem a félelmet?' - minden esetben látni fogod, hogy ilyenkor a nem-akarom dolgokra fókuszálsz. Ha arra figyelsz amit akarsz és tudatosan a kívánt állapotokra rögzíted a figyelmed, nem jelenhet meg benned negatív érzelem, csak pozitív."