Mérgező paradigmák 2: Miért szeretik és tisztelik a bántalmazó szülőket az áldozat gyermekeik?

Mert úgy lettek felnevelve, hogy „Szeresd és tiszteld a szüleid!” Feltétel nélkül! Bármit tehet veled! Megüthet, megerőszakolhat, szavakkal évtizedeken át bántalmazhat, lelkileg terrorizálhat, érzelmileg zsarolhat… Bármit tehet, hiszen mégis csak az apád, meg az anyád!

No! Hogy ezt a maszlagot, hogyan képesek bevenni még felnőtt fejjel is az emberek???

Hát úgy, hogy beléjük lett nevelve, hogy „Szeresd és tiszteld a szüleid!” Hiszen még a Biblia is megmondja! Ki vagyok én, hogy felülbíráljam a legszentebb könyvet a világon? Ki vagyok én, hogy felülbíráljam az egyik legősibb paradigmát (még ha mérgező is az)? Ki vagyok én, hogy merjem máshogyan gondolni és látni ezt a kérdést, mint a legtöbb ember?

Mert ha kimerem mondani, már pedig az az ember, aki úgy bánt velem, ahogyan bánt, az többé már nem az anyám, vagy az apám, akkor megkövez a TÁRSADALOM! Elítél és kirekeszt. Nem lesz „családom”, nem lesz hova haza mennem. Már pedig a kötődés, a valahova tartozás fontos érzelem, és a család pontosan ezt szimbolizálja, hogy nem vagyunk egyedül ebben a hatalmas világban.

Hiszen a legszentebb dolog a világon a család. Az egyik legfontosabb érték a Földön a család!

Én is ezt tanítom, és én is erről írok, és beszélek mindenhol.

DE!!!

Van az a szint, amikor nem engedheted meg tovább, hogy szívják a véredet piócaként. Van az a szint, amikor már végre el kell kezdened SZERETNED és TISZTELNED ÖNMAGAD annyira, hogy képes legyél kilépni az érzelmi zsarolások sűrű pókhálójából, és képes legyél nemet mondani!

Két gyermekjogi törvényt szeretnék kiemelni:

A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez.

A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással - fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.

Érdekesnek tűnik a számomra, hogy a mai világban, ahol rengeteg válás történik, nem egyszer családon belüli erőszak különböző esetei miatt (szóbeli (verbális) erőszak, lelki erőszak, testi (fizikai) erőszak, szexuális erőszak, gazdasági erőszak) a gyermekeket még a legdurvább esetekben is kényszeríti a törvény, hogy találkozzon a bántalmazó szülővel.

Ismerek nem egy olyan esetet, ahol az egyik szülő a másikat félholtra verte, kórházban is volt miatta, és ezek után a 3 gyermeknek, akik ezt végig nézték, kötelezően menniük kell a bántalmazó szülővel. Nem dönthetik el, hogy látni sem akarják, nem dönthetik el, hogyan éreznek. Megmondja nekik a hatóság: „Szeresd és tiszteld a szüleid!” Mert „az érzelmi fejlődésükhöz szükségük van mind a kettő szülőre”. Nem számít semmi, a törvény az törvény be kell tartani tűzön, vízen át! Még a gyermekek lelki sérülése árán is. Hiszen a szülő csak a másik szülőt ütötte meg, a gyermekeket nem, menjenek csak a gyermekek. Tényleg? Az olyan ember, aki félholtra veri a másik szülőt annál biztonságban vannak a gyerekek? Ezt tényleg elhiszi valaki?????

Erre szokta nekem mondani valaki: „De ez már a 21. század! Ahol felnőnek a gyermekek egy szülővel is! Lelki sérülés nélkül.”

Kérdem én, hol veszi itt figyelembe a törvény a gyermek érzelmi, lelki és erkölcsi fejlődését?

8, 10 vagy 15 évesen bele kényszerítik a gyermekeket egy olyan helyzetbe, amelyet gyűlölnek. Vagyis, hogyan is lenne képes ez a gyermek SZERETNI és TISZTELNI ÖNMAGÁT, ha azt tapasztalja, azt érzi, hogy senkit nem érdekel az érzelme, a félelme, a véleménye.

Aztán felnőttként bele fog ragadni egy ugyan ilyen bántalmazó kapcsolatba, mert nem lesz ereje kilépni belőle. Megszokta már gyermekkorában a családon belüli erőszak valamilyen formáját, tehát ez lesz számára a már ismert és megszokott környezet. Ebben a közegben tud mozogni, tudja, hogyan kell benne viselkedni. Tehát lemásolja az otthonról hozott mintát, mert ezt tanították Neki, ezt az egy példát tudja, látta, tehát követendő példának tekinti.

Mennyivel jobb vagy rosszabb az a szülő, aki igazából nem üti meg a gyermekét, nem is erőszakolja meg, de nagyon erős lelki terrorban tartja, és érzelmi zsarolással manipulálja a gyermekét.

Mi okoz nagyobb fájdalmat, vagy mi hagy nagyobb nyomot a gyermekben a testi terror vagy a lelki terror?

Mikor jön rá egyáltalán a gyermek, aki már rég felnőtt és akár 50 éves is, hogy NEM KELL ENGEDNIE A LELKI TERRORNAK, és az ÉRZELMI ZSAROLÁSNAK?

Meddig engedhetünk a szüleinknek, akiket elméletileg szeretnünk és tisztelnünk kellene, hiszen „ő nekik köszönhetjük az életünket”?

Ad-e jogot, vagy jogosítványt ez a tény, hogy a szülőnk, bárkinek is ahhoz, hogy a mi önálló személyiségünket manipulálja, uralkodjon felettünk, testi vagy lelki fenyítésnek tegyen ki?

Milyen jogon gondolják azt a szülők, hogy uralkodhatnak a gyermekeiken bármi módon is?

Miért nem fogadják el a szülők a gyermekeiket olyannak, amilyenek?

Miért gondolják azt, hogy a gyermeküknek HÁLÁSNAK kellene lenni azért a rengeteg dologért, amit tett értük? Ha nem önzetlenül tette, akkor miért vállalt gyermeket? Miért hánytorgatják fel ezeket? Mert érzelmileg zsarolni akarnak? Mert manipulálni akarnak? Mert az elcseszett életüket a gyermekeiken verik el? Mert az életük egy csődtömeg és szükségük van valakinek a „vérére”, hogy érezzék még számítanak valamit, valakinek? Még ha érzelmi zsarolással is.

Ki meri feltenni ezeket a kérdéseket egyáltalán?

Ki mer sok, sok évezredes hiedelmeket, paradigmákat megkérdőjelezni, hogy helyesek-e egyáltalán?

Ki meri kimondani egyáltalán az igazságot, úgy hogy ne kövezze meg érte a társadalom?

Ki meri egyáltalán elmondani, mi történt valójában a négy fal között, és miért érez a szüleivel kapcsolatban úgy, ahogyan érez?

Hiszen elhitették már régen vele, hogy nem volt más választásuk a szüleinek, azért bántak vele úgy, ahogyan bántak. Erről a témáról, amúgy is tabu beszélni a családban… Elhitették vele nem jó szemszögből látja a dolgokat, és túlreagálja a dolgokat, nem is volt olyan szörnyű, mint ahogyan emlékszik. Nem is úgy történt, ahogyan emlékszik… Aranysora volt a többi gyermekhez képest, minek panaszkodik…

Vagyis senki nem veszi komolyan az érzéseit és az érzelmeit. Így megkérdőjelezi önmagát, az eseményeket, a bántalmazásokat, a lelki terrort, az érzelmi zsarolásokat és elhiszi, hogy biztosan ő a hülye, ő reagálja túl a dolgokat, hiszen „szereti és tiszteli” a szüleit, akiknek biztosan igazuk van. Meg sem meri kérdőjelezni, amit a szülei állítanak, mivel olyan határozottan és „erőszakosan” állnak ki a saját maguk igaza mellett.

Tehát elindul a lejtős úton lefelé, mert nem SZERETTE és TISZELTE ÖNMAGÁT annyira, hogy kiálljon a saját igazáért. Nem meri elhinni, hogy neki van igaza. Mert „szereti és tiszteli” annyira a szüleit, hogy nem kérdőjelezi meg őket. Meg aztán, mi lenne, ha ellent merne mondani? No, akkor lenne ám igazán a „szőnyeg szélére kiállítva”. Mi lenne, ha szembesíteni merné őket a tettükkel?

Úgy sem értenének belőle egy betűt sem!!! Ne erőlködj, ők úgyis a saját igazukat fogják hajtogatni, nem fognak Téged megérteni. Ha értenének nem tették volna veled azt, amit tettek!!!!

Itt veszik el az önbecsülés, és az önbizalom. Mert nem merjük meglátni a valóságot, hogy áldozatok vagyunk. Családon belüli erőszak áldozatai. Mindegy, hogy testi, szexuális vagy lelki, érzelmi terror áldozatai. De igenis ÁLDOZATOK vagyunk!

A SZÜLŐKNEK EZEKHEZ NINCS JOGUK!

Neked innentől, ha magadra ismertél, vagy már régóta tudod ezeket, egy dolgod van. Próbálkozhatsz velük leülni megbeszélni a dolgokat, azért hogy megnyugtasd a lelked, de ne nagyon reménykedj. Én azért javaslom, hogy tedd meg, de készülj fel a legrosszabb reakciókra is.

Viszont ezt magadban kell „lejátszanod”. Ez a Te „csatád”, vagyis LECKÉD!!! Ebből Neked kell levonnod a megfelelő következtetéseket!!!

Neked kell rájönnöd, hogy igenis egy nagyon értékes ember vagy, fontos vagy, jó vagy, szerethető vagy, biztonságban vagy, és már elmúlt, ha TE úgy döntesz!

Felnőttként Te döntesz az életedről! Neked kell a kezedbe venned a saját életed irányítását! Még az érzelmeidért is TE vagy a felelős! Nem kell hagynod, hogy tovább manipuláljanak, zsaroljanak a szüleid, vagy valamelyik szülő!

Elmúlt! Vége van! A démonok már csak a TE FEJEDBEN KERGETIK EGYMÁST! Vond le a megfelelő következtetést és emelt fővel lépj egyet előre a fénybe!

Mert vigyázz!!! Amíg ebből a leckéből nem tanulod meg a megtanulandót, addig küldik ezt, amíg meg nem tanulod.

Ha elhitették veled gyermekkorodban ezekkel a módszerekkel, hogy értéktelen vagy, akkor olyan embereket fognak neked küldeni (férj, feleség, barát…), akik ugyanígy fognak veled bánni, azért hogy gyógyulj! Azért, hogy végre kiállj saját magadért, hogy végre a saját kezedbe vedd az életed irányítását!

Mert a lecke mindig ugyanaz: SZERESD és TISZTELD ÖNMAGAD! Amíg ezt nem tanulod meg addig sok, sok csalódás fog még érni.

SZERESD és TISZTELD végre ÖNMAGAD annyira, hogy nem engeded meg senkinek sem, hogy eltiporjon, megalázzon és nem méltóképpen bánjon veled!!

Senkinek!!! Még a szüleidnek sem engedheted meg ezt!

Nem várhatják el Tőled, hogy TE szeresd és tiszteld őket, ha ŐK nem szeretnek és tisztelnek Téged. Már pedig, ha szeretnek és tisztelnek, akkor ELFOGADNAK OLYANNAK, AMILYEN VAGY!!!! Nem akarnak megváltoztatni, nem akarnak befolyásolni, nem akarnak manipulálni. És ha igazán szerettek volna, akkor soha nem bántak volna veled úgy, ahogyan bántak. Nem ütöttek volna meg, nem erőszakoltak volna meg, nem zsaroltak volna érzelmileg, nem tartottak volna lelki terrorban. Mert igazából csak saját magukat szerették (vagy még azt sem…), és nem tudták, mert valószínűleg senki nem mutatott nekik jó példát, hogyan kellene jól szeretni.

A szeretetnek és a tiszteletnek oda vissza kell működnie. Nem lehet parancsra és utasításra megtenni ezt! Ezt ki kell érdemelni! Persze kényszerből és kötelességből megteszünk sok mindent, hiszen belénk nevelték, de ez nem ugyanaz, mint amikor a kölcsönös szereteten, tiszteleten, és megbecsülésen alapul az egész.

Tanuld meg a leckét, amelyet küldtek Neked! Nyugodj meg! Hiszen, ha már felnőtt vagy nem mutogathatsz senkire sem ujjal a Téged ért szerencsétlenségekért, hiába jönnek azok a gyermekkor lelki sérelmeiből.

Vedd a saját kezedbe az életed irányítását! Vállalj 100% felelősséget az életedért! Ha akkora trauma ért, akkor vegyél igénybe szakember segítségét, de húzd ki végre a homokból a fejedet!

Értékes ember vagy! Szeresd és tiszteld végre önmagad annyira, hogy nem engeded meg senkinek sem a feléd irányuló nem megfelelő bánásmódot!

Tánczos Lívia

gondolkodásmód tanácsadó