Egy este egy idegen érkezik egy kisvárosba, vacsorát és szállást keres éjszakára. Először a fösvény boltosnál próbálkozik, de ő meg a felesége elzavarják.

Ezután az idegen a pékhez tér be, akinek egy fityingje sincs, és még hozzávalója is alig akad a sütéshez. Ennek ellenére behívja a férfit, és megosztja vele szegényes estebédjét. Ezután a pék a saját ágyát adja oda éjszakára az idegennek. Másnap reggel az idegen köszönetet mond a péknek, és hozzáteszi:
– Amit először csinálsz ma reggel, azt fogod folytatni egész nap.
A pék nem érti, mit jelent ez, de mindenesetre elhatározza, hogy búcsúzóul még süt az idegennek egy süteményt az útra. Megnézi, mije van még a kamrában, és talál két tojást, egy csésze lisztet és egy kis cukrot meg némi fűszert. Hozzálát a sütéshez, és nagy megdöbbenésére minél több alapanyagot használ el, annál több terem a helyén. Feltöri a két utolsó tojást, és négy másik kerül a helyére. Kirázza a liszteszsákból az utolsó morzsákat, és amikor leteszi a zsákot, az újra megtelik. A pék nagy örömmel nekilát, és mindenféle finom süteményt süt, amelyeknek az illata megtölti a kisváros főterét. A vásárlók sorban állnak, hogy vehessenek a finom falatokból.
Estére a pék jól elfárad, de boldog, mert tele lett pénzzel a kasszája. A fösvény boltos ekkor odamegy hozzá, és azt kérdezi:
– Hogy lehet, hogy ma ilyen sok vásárlód volt? A városban mindenki vett nálad ma süteményt, volt, aki többször is.
A pék elmeséli neki, hogyan járt az idegennel, és hogy az ő reggeli áldásának köszönheti a szerencséjét.
A boltos és a felesége kiszalad az országútra, ki a városból, amíg utol nem érik az idegent, és így szólnak hozzá:
– Drága uram! Bocsásd meg nekünk tegnapi udvariatlanságunkat. Bizonyára elment a józan eszünk, hogy nem segítettünk rajtad. Kérünk, jöjj velünk a házunkba, engedd meg, hogy meghívjunk szerény hajlékunkba.
Az idegen nem szól egy szót se, de követi őket vissza a városba.
Amikor megérkeznek a boltos házába, pompás vacsorával vendégelik meg az idegent, finom borral és drága süteményekkel, majd libatollas ágyat vetnek neki egy fényűző szobában.
Másnap reggel, ahogy a férfi készülődik, a boltos meg a felesége izgatottan toporognak, és várják, hogy az idegen őket is megáldja. Az idegen nem is okoz csalódást, mielőtt elmegy, megköszöni a vendéglátást, és azt mondja:
– Amit először csináltok ma reggel, azt fogjátok folytatni egész nap.
A boltos és a felesége gyorsan kikísérik az idegent az ajtón, és szaladnak az üzletükbe. Mivel fel akarnak készülni a rengeteg vásárlóra, a boltos felkapja a seprűt, és elkezdi felsöpörni a padlót, hogy illendően tudják fogadni a vevőket. A felesége meg akar győződni, hogy van elég váltópénz a kasszában, ezért elkezdi számolni az aprót. A boltos söpör, a felesége számol. Csak söpörnek és számolnak, és akárhogy próbálják, nem tudják abbahagyni, amíg a nap le nem megy.
Mind a boltos, mind a pék ugyanazt az áldást kapta. A pék pozitívan és nagylelkűen kezdi a napját, és bőség lesz a jutalma. A boltos negatívan és önző módon kezdi a napot, és nem is kap semmit.

Az áldás semleges. A képességed, hogy megváltoztasd az életed, szintén semleges. Használd, ahogy akarod: ki mint vet, úgy arat.