Milyen példát mutatsz a gyermekeidnek a párkapcsolataiddal?

Több bejegyzést is írtam mostanában a párkapcsolatokról – Vajon milyen mélyen van az önbecsülésed, ha Szerető vagy? Vajon milyen mélyen van az önbecsülésed, ha Szeretőt tartasz? Vajon milyen mélyen van az önbecsülésed, ha bennragadsz a megcsalt áldozat szerepében? Mikor döntötted el, hogy nem jár neked egy jó párkapcsolat?

Ezekben az írásokban sok kérdést teszek fel, mert leginkább a gondolkodásmód és a hitrendszerek – önszabotázs programok – érdekelnek, amelyek ezek mögött rejlenek. Elgondolkodtatni szeretnék és rávilágítani más nézőpontokra is.

Rengeteg önigazolást, magyarázatot, ürügyet, okot és indokot találnak emberek, miért is maradnak egy olyan nem megértő, megalázó és nem elfogadó – elfogadható –  közegben, ahol igazából nem is boldogok, és több a szomorúság, a bánat és könny, mint a felhőtlen boldogság. Hihetetlen milyen módon adnak önmaguknak felmentéseket és milyen harciasan tudják előadni a saját igazukat – szinte már, már elhisszük, hogy a hűtlenség „üdvözítő” dolog (ilyennel is találkoztam). Sőt egy idő után igazából nem is értik, mi a gond azzal, amiben vannak, mert olyan szinten „megkopik a lelkiismeretük”, hogy ők maguk is elhiszik „jó” az, amit tesznek, amiben vannak.

De most inkább arról szeretnék egy kicsit írni vajon azok a gyermekek – akik mint tudjuk példamutatáson keresztül tanulnak – akik végig nézik, megélik és érzik, érzékelik, mi is történik valójában körülöttük, hogyan fognak felnőttként funkcionálni egy párkapcsolatban?

Mivel ahogyan felnő a gyermek az lesz számára a természetes közeg, tehát nagy esély van rá, hogy újrateremti saját maga számára azt, amit otthon látott. Hangsúlyozom: nagy esély van rá. Természetesen a másik út az, amikor tudatosan tud dönteni valaki és azt mondja: már pedig én biztosan nem fogok úgy élni, mint a szüleim és nem fogom engedni, hogy a gyermekeim olyan közegben nőjenek fel, mint én.

A gyermekeknek nagyon érzékeny kis adóvevőik vannak, amelyekkel tudják venni az édesanyjuk és az édesapjuk gondolatait. Nem kell számukra konkrétan tudniuk szavakkal kimondva, mi is zajlik a háttérben valójában, ők ezt anélkül is tudják. Ezért is nem mindegy, hogyan él és gondolkodik a szülő. Hiszen a gyermekek lemásolnak mindent, mert azt gondolják az a helyes, amit a számukra legfontosabb személyek tesznek.

A másik eset, amikor már nagyobbak, vagy esetleg már felnőttek a gyermekek és így nézik végig, ahogyan az egyik, vagy esetleg mindkét szülő nem „felnőttként” viselkedik.

Mert mi is a „felnőtt” ember jellemzője? Az a felnőtt, aki 100% felelősséget vállal a cselekedetiért, a gondolataiért, az  érzelmeiért, a tulajdonságaiért és amit elmulasztott megtenni. Ilyen emberből nagyon kevés van…

felhokfelettsutanap

Én most azokról az esetekről szeretnék írni, ahol tudat alatt valaki nem tudja, miért is keveredik olyan szituációkba, amilyenekbe keveredik. Sokszor mások „sztorijait” éljük át újra és újra, mert mélyen a tudatalattinkban lévő fájdalmaink gyógyulásért kiáltanak. Ezért szoktam azt a kérdést feltenni: Kinek a sztoriját éled újra? Ha képesek vagyunk tudatosak lenni és kívülről tekinteni önmagunkra – önigazolások és felmentések nélkül – akkor képesek leszünk kikerülni abból a „mókuskerékből, és képesek leszünk megszakítani a hosszú évtizedek óta tartó „családi karmikus” beidegződéseket, amibe belekeveredtünk.

Milyen példát mutatsz a gyermekednek, ha Szerető vagy?

Gondolkoztál már rajta, hogyan is keveredtél ebbe a szituációba? És miért? Esetleg a szüleid elsőnek szeretők voltak és csak azután házasodtak össze? Vagy valamelyik szülőd szerető volt valamikor? Esetleg még most is az? Ezért lenne természetes a számodra, hogy ez egy „helyes” dolog? Vagy eleve egy titkos és „bűnös” kapcsolatból születtél? Ahol mondjuk apukád vagy anyukád elszerette valamelyik rokontól (testvértől) anyukád vagy apukád? Milyen gondolkodásminta húzódhat a mögött, hogy megelégszel a szeretői státusszal? Miért ragadsz benne egy ilyen „kapcsolatban”? Bővebben itt

Milyen példát mutatsz a gyermekednek, ha Szeretőt tartasz?

Vajon Te, hogyan keveredtél ebbe? Mennyire „kopott már a lelkiismereted”, ha ezt hosszú évek óta teszed? Miért természetes a számodra ez? Kitől láttad ezt a családodban, a környezetedben? Vajon miért gondolod azt, hogy ez a dolgok intézésének a „helyes” módja? Meddig akarsz még struccpolitikát folytatni? Valóban ezt a követendő példát szeretnéd mutatni a gyermekeidnek? Melyik szülőd tartott éveken át szeretőt? Ki nem volt hűséges, ahhoz az emberhez, aki fontos volt a számodra? Bővebben itt

Milyen példát mutatsz a gyermekednek, ha bennragadsz a megcsalt áldozat szerepében?

Tényleg ennyire fáj odacsapni az asztalra, hogy már pedig senki sem bánhat így velem? Melyik szülőd játszotta otthon a mártírt? Ki alkudott meg mindig? Biztosan ez a megoldás a konfliktusokra? Mit nyersz az áldozat szerepeddel? Mikor leszel végre hajlandó szembe nézni a dolgokkal? Mikor akarod a saját kezedbe venni az életed irányítását? Hány évet akarsz még feláldozni egy olyan házasság oltárán, ahol nem terem számodra más csak könny? Kitől másolod az áldozati mártír szerepet? Ki nem volt hajlandó a környezetedben kilépni egy megalázó, bántó kapcsolatból? Bővebben itt

Milyen példát mutatsz a gyermekednek, ha a struccpolitikát folytatsz a pároddal?

Sok esetben nem is beszélünk semmilyen szerelmi háromszögről „csak” csupán élnek egymás mellett párok. Hosszú évek óta már csak egy helyrajzi szám alatt alszanak, élik a kirakat életüket „sótlanul”, boldogtalanul, tanácstalanul. Nincs már semmi öröm a kapcsolatukban, de nem változtatnak, mert minden úgy „jó”, ahogyan van. Hiányzik valami az életükből, de nem tudják mi. Keresik rég elveszett boldogságukat, de nem találják. Az élet útvesztőiben eltévedtek és nem találják a kiutat. Nem tudják, mi a megoldás. Nem tudják, mit kellene tenni. És legfőképpen nem tudják, mennyire rossz példát mutatnak a gyermekeiknek.

Tényleg azt szeretnétek, hogy a gyermekeitek felnőve olyan életet éljenek, mint Ti?

Milyen példát mutatsz a gyermekeidnek a kapcsolataiddal és a párkapcsolataiddal?

Milyen jövőképet mutatsz a gyermekeidnek? Unokáidnak? Dédunokáidnak? …

Ki fogja megállítani azt a „családi karmikus” beidegződéseket, amelyek generációk és évtizedek óta öröklődnek?

Vajon Te kedves Olvasó más jövőt szeretnél hagyatékul hagyni?

Vagy megvárod míg valamelyik utódod képes lesz felnőttként, tudatosan a saját kezébe venni az élete irányítását?

Nem lenne jobb, ha TE lennél az, aki felismeri, mibe is keveredett valójában?

Nem lenne jobb, ha a gyermekeid már nem másolnák tovább a szüleik nem megfelelő példáját?

Nem lenne jobb, ha követendő példával szolgálnál a gyermekeidnek?

Nem lenne jobb, ha végre megtalálnád a lelki békéd?

Fájni fog? Igen! Tudom…

De sokkal jobban megéri, mint Te azt most elképzelni tudod!

 

Tánczos Lívia

 

Könyvrendelés: A SikerÚtja titkos lépései ( http://sikerutja.hu/sikerutja-titkos-lepesei/ )

Add meg a lenti űrlapon az adataidat és elküldöm Neked a
"23 ok, amiért nem vagy sikeres" e-könyvemet!

Ebook

Vezetéknév:*
Keresztnév:*
E-mail cím:*
Elolvastam és megértettem az adatvédelmi szabályzatot:*

 

Tánczos Lívia

Tánczos Lívia gondolkodásmód tanácsadó, reflexológus, önismereti tréner és előadó vagyok, a SikerÚtja-rendszer megalkotója és oktatója, valamint A SikerÚtja titkos lépései és A Főnixmadár újjászületése című könyv szerzője.

A Főnixmadár újjászületése - Úton önmagunk felé
- a könyv

A Főnixmadár olyan, mint egy Lélekmadár, akinek hihetetlen belső ereje van és bármikor képes önmagát újjáépíteni,
bármilyen nagyot is üt az élet.

Részletek és a könyv megrendelése

A SikerÚtja titkos lépései
- a könyv

A SikerÚtja rendszer, amelyet a könyv bemutat, életeket változtathat meg.

A könyv nem egy egyszerű útmutató, hanem különböző technikák, módszerek és ötletek egyedülálló szintézise.

Neked szól a könyv, ha úgy érzed valami nem stimmel az életeddel.

Részletek és a könyv megrendelése

Rólam mondták

"Tánczos Lívia könyve, A SikerÚtja titkos lépései hiánypótló mű. Olyan életbölcsességeket tartalmaz, amiket nem elég egyszer elolvasni. Ízlelgetni kell és szépen, fokozatosan beépíteni az életünkbe, a mindennapjainkba. Külön hitelessé teszi, hogy a szerző a saját bőrén, egy fájdalmas házassággal a háta mögött jött rá azokra a dolgokra, amiket a könyvében leír. Látszólag egyszerű kis tippek, valójában komplex életbölcsességek, melyeket ha megfogadunk, szebbé, jobbá, tartalmasabbá válhat az életünk. A könyv végén található összefoglalót - "A sikeres emberek szokásai 92 pontban" - javaslom kinyomtatni és ízlelgetni, természetesen az egész könyv elolvasása után."

Váczi Éva, író, újságíró, angoltanár,
a Van kiút a depresszióból című könyv szerzője