Mindig van választási lehetőséged!
Nézem magam körül az embereket és azt látom, hogy panaszkodnak a körülményeik miatt. Egy mesterséges drámát kreálnak a fejükben a dolgokról és úgy gondolják nincs választási lehetőségük. És csak panaszkodnak, meg morgolódnak, meg szidják a körülményeket vagy éppen valakit, és mindeközben szívják az ember vérét, vagyis hát az energiáját, ha hagyják. Mondják a magukét, hihetetlenül fel vannak háborodva, mert úgy gondolják nekik milyen sz@r is az életük, és különben is, hogy lehet velük így kitolni.
Füstölögnek, mint a kitörni készülő vulkán és már kész is van a legfrissebb dráma az életükben – vagyis a fejükben, ahol újra bele tudnak bújni az áldozatszerepükbe, ahol lehet kellőképpen sajnálni őket, mert ők nagyon szerencsétlenek.
Pedig mindig, minden körülmények között van választási lehetőséged!
A hozzáállásodat és a gondolkodásmódodat mindig Te választod. Vegyünk egy példát: munkahely. Tegyük fel, hogy nem tetszik valami ott, ahol dolgozol:
- füstölöghetsz
- nézhetsz más szemszögből a dolgokra (pl.: megkeresed a jó dolgokat benne)
- felmondhatsz.
Sokan fel sem fogják, hogy valaki bármit megadna, például azért a munkahelyért, vagy körülményekért, ami nekünk annyira fájdalmas. Mesterségesen kreálunk magunknak egy drámát, amitől aztán nem érezzük jól magunkat a bőrünkben.
De itt írhattam volna párkapcsolatot, családi viszonyokat, barátságokat, bármit. Mindig, minden körülmények között Te döntöd el, hogyan gondolkodsz azokról a dolgokról, amelyek az életedben – fejedben – vannak.
Ha neked jó a drámatagozaton, mert ott jól érzed magad, akkor maradj ott. De ha esetleg már unod, akkor szólok: VAN VÁLASZTÁSI LEHETŐSÉGED! Ki lehet iratkozni a drámatagozatról, ha úgy döntesz már nem akarod tovább a mártírt játszani, ha unod az áldozat szerepét.
A Te fejedben lévő gondolatokról mindig, minden körülmények között Te döntesz. A nézőpontodat Te választod. A hozzáállásodat Te határozod meg. A választás lehetősége mindig a Te kezedben van.
Gondolkoztál már rajta, mi jó van abban, ha sajnáltatod magad, ha az áldozat szerepében tetszelegsz? Mit nyersz ezzel a szereppel? Kinek jó, ha ezt teszed? Mi az oka, hogy nem tudsz ettől a szereptől megszabadulni? Mi az oka annak, hogy mondva csinált drámákat kreálsz a fejedben, és így tulajdonképpen az életedben?
Mi lenne, ha kiiratkoznál a drámatagozatról?
Unatkoznál? Hiszen a kedvenc sportod a panaszkodás megszűnne.
Vagy lehet, hogy végre jól éreznéd magad a bőrödben? Vagy nyugodtabb lennél?
Nem tudhatom, hiszen mindenkinek más dráma van a fejében – életében. Azt viszont tudom, hogy sokszor sok millió ember bármit megadna azért, amit más éppen szid, vagy amin füstölög.
Ezért kérlek, nézd meg, hogy valóban akkora dráma van-e az életedben – fejedben, mint ahogyan azt gondolod, vagy csak felfújtad, mint egy lufit. Hiszen a választás lehetősége mindig ott van a kezedben.
Tánczos Lívia