Egy tanulságos (igaz) történet...
Férfi: Hol rontottam el Mester?
Mester: Mindenhol fiam!
Férfi: Az hogy lehet, úgy érted mindent rosszul csináltam?! Az nem lehet, én megtettem mindent.
Mester: Nem fiam, Te tettél, de épp a "mindent" nem tetted meg!
Férfi: Hogy érted ezt?
Mester: Anyát akartál, fiam, megkaptad! Mondd mit jelent szerinted az, hogy "anya"?
Férfi: Hát, aki elvégzi a háztartást, ellátja a gyerekeket meg... ilyesmi.
Mester: Hát ez az látod, nem ezt jelenti!! A nőt jelenti fiam aki szerelmével táplálja a családot!! De a tüzet nem csak őrizni, de táplálni is kell! S Te nem törődtél a Fényével!
Férfi: Na, de mi lett a szerelmével??
Mester: Megölted!
Férfi: ÉÉÉN? Én öltem meg? Az nem lehet, én szerettem!!
Mester: Valóban? Akár egy háztartási gépet!!! S pont úgyis birtokoltad! Gondolod egy házassághoz elég ez?
Férfi: Na, de hol hibáztam, Mester?
Mester: Megfeledkeztél róla fiam, hogy ott él benne a lélek! Mert a nő szerelme a lelkéből fakad! Három kör egymás körül:Lány, a belső kör, nő a középső, s anya a legkülső. Te csak az anyát szeretted, de közben megfeledkeztél a nőről!! S egyáltalán nem érdekelt a benne élő lány, a tiszta gyermek! Te voltál az ő tükre, de Te önmagaddal voltál elfoglalva, ahelyett hogy ővele foglalkoztál volna!! Neked csak az anya kellett, de nő nélkül nincsen anya, s ha elhal a gyermek, kihuny a szerelem tüze! Magára hagytad, elfordultál tőle, s lassan halkul, elsorvadt a lángja, a Fénye!!!
Férfi: De mit tegyek most Mester?
Mester: Figyelj, s tanulj tőle!!
Férfi: ÉN tanuljak tőle? Dehát én vagyok az erő, mit tanulhatnék egy gyenge nőtől?
Mester: Ezt fiam.Gyengédséget! Mert ez az Ő ereje. A szíve! Messze felül van ez a Te erődtől!
Férfi: De hogyan tehetném ezt Mester?
Mester: Mondtam már! Figyelj! Figyeld és csendesedj el!! Kérdezd és hallgasd! Ne Te legyél a fontos, hanem ő! Ismerd meg. Nem csak kívül, belül is! Mire vágyik mit kíván, mit szeret!! S hagyd el a kifogásaid!
Férfi: Na, de Mester én nem fogom feladni önmagamat!!
Mester: Akkor bizony elvesztél fiam. Mert ő a Te Forrásod, Ő az aki téged táplál, s őnélküle Te csak félember vagy!! Persze kereshetsz másikat, de amíg meg nem érted, el nem fogadod minden nőben él a lélek, csak egy üres tükör maradsz!! Tehát Te döntöd el megtöltöd-e tükrödet a Tűz fényével, vagy csak nyers erődben fürdeted magad! Engedd meg, hogy Megmutassa magát! Szeresd, óvd, és öleld, hogy biztonságban érezze magát, s akkor megnyitja majd neked fiam, a Gyönyör kapuját!! Mert a nő a tudás, a bölcsesség forrása, s tudatása azért adatott hogy tápláljon, s erőssé tegyen Téged, ha Te befogadod. De a forrást óvni és táplálni kell, tükrözni, mert elapad! S ő felemel Téged, fiam azért hogy Te is emelhesd őt!! Így működik! Koronázd meg a nőt, hogy királya lehess!! S óvd mit a legbecsesebb ékszert, mert Ő a Te igazi kincsed!! S nélküle erőd tán lesz, de elsorvad a szíved!!
Férfi: Köszönöm, Mester! Tehát ez a minden, a lelke, a Forrása! Így lesz! Királynővé teszem a nőmet, s a királya én leszek!
S azt hiszitek ez mese?! Pedig nem az! Ez az igaz szerelem, ahol a nő a Föld, s a férfi az ő Napja, hiszen a Földben van elültetve a MAG, benne él a tavasz, a nyár, minden virág, s az új élet belőle fakad, de mit ér a Föld s a Mag, a Nap fénye nélkül, s mit ér a Nap fénye a Föld nélkül, ahol fű, fa, virág a Nap fényét szomjazza? S mit ér a sivatag, ahol a Nap fénye elpusztít minden növényt, s helyén csak kopár sivatag marad?
Ismeretlen
