Egyedül az úton
Most érzed igazán, hogy csak egyedül mész az úton. Hiszen ez az út csak a Tiéd, senki másé. Egyedül Te vagy a felelős érte. Már nem fogják a kezed, magadra maradtál. Nem azért, mert nincs melletted senki, a lelked magányos. Mész, és keresel valamit, amiről talán magad sem tudod, mi az, de érzed, hogy elveszítetted. Szúr, fáj, néha azt érzed, nem bírod tovább. De van Benned egy vágy, ami mindennél erősebb. Vágysz megtalálni valamit, ami a Tiéd. Valamit, amit nagyon régen elveszítettél. Olyannyira régen, hogy már nem is emlékszel rá. De a lelked tudja, Ő még emlékszik. Neked pedig semmi más támaszod és bizonyosságod nincs.
Mész az úton, néha mosolyogva, néha üvöltve és sírva, fájdalmakkal és félelmekkel telve. De nem tehetsz mást. Sötét van és hideg, minden nyirkos, kellemetlenül érzed magad. De a lelkedben ott pislákol a fény, mely utat mutat Neked. Megvilágítja előtted az ösvényt. Események és emberek jönnek szembe. Megaláznak, Beléd rúgnak, bántanak és kigúnyolnak. A lelked sír, de Te egyre erősebb leszel. Minden lecke után egyre nagyobb a fény a lelkedben. Egyszercsak észreveszed, hogy már az egész utat bevilágítja előtted. Egyre határozottabbak a lépteid, egyre gyorsabbak, már senki és semmi nem bizonytalaníthat el. Már tisztán látsz magad körül mindent. Egyre boldogabb a szíved, mert tudod, hogy jó úton vagy. A saját utadon. És egyszercsak megtörténik a csoda. Eltölt egy mindent átható boldogság. Az út végére értél. Megérkeztél. ÖNMAGADHOZ...
