Múlt letudva!?
Mennyire nehéz lezárni a múltat?
Hogyan kell lezárni a múltat?
Mit kell/kellene tenni, hogy le tudd végre zárni?
Ezekre a kérdésekre rengeteg jó tanácsot fogsz kapni azoktól az emberektől, akik egyetlen egy percet sem voltak a "Te cipődben". Hihetetlen sok kéretlen jó tanáccsal fognak ellátni, és meg fogják mondani neked a tutit, mert Ők már csak tudják, hogy mi is lehet neked a legjobb.
Sokszor, sajnos ezt kell mondanom, a kívül állók sokkal jobban látják, hogy mekkora bajban vagy, mint Te, mert Te benne vagy és nem tudod kívülről látni magadat, mert érzelmileg vagy érintett. Viszont ott és akkor ezeket a kéretlen jó tanácsokkal megáldott embereket a hátad közepére sem kívánod. Mindenki okosabb nálad, és mindenki segíteni akar neked. Ha pedig nem ülnek le veled a gödör aljára sírni, akkor még az is lehet, hogy közellenséggé nyilvánítod őket.
Mi is lenne a jó?
Ha sajnálnának, és leülnének veled a gödör aljára sírni?
Ha megmondanák neked a tutit, hogyan kellene cselekedned?
Ha elmondanák miért vagy Te a hibás?
Ha lehordanának a sárga földig, hogy miért mered még mindig nyalogatni a sebeidet?
Ha megértenének, és időt adnának neked, hogy feldolgozd a Téged ért "tragédiát"?
Velem ezek mind megtörténtek. Ezen az úton, ami még véletlenül sem tragédia, hanem életem legtanulságosabb utazása, a legnagyobb fejlődési lehetőséggel, vesztettem el "barátokat", szereztem újakat, és átértékeltem az egész életemet. Az élet úgy hozta, hogy végre meg kellett tanulnom szeretni és tisztelni önmagamat, mert nem hagyott számomra más lehetőséget a nagy betűs élet, mert úgy döntöttem, hogy soha többet nem hagyom senkinek sem, hogy eltiporjon, levegőnek nézzen, semmibe vegyen, hülyének nézzen, ne tiszteljen!
Ne engedd meg senkinek sem, hogy ne tiszteljenek Téged. Nem kell senkinek sem szeretnie, de az alapvető, minimum tiszteletet megérdemled. De ezt csak akkor tudod megkapni, ha Te tiszteled önmagadat.
Ezen az úton el fog jönni az a nap, amikor az utolsó szálat is elvarrod, a sok pici, apró lépések után, amelyeket megteszel, hogy végre lezárd a múltat, eljön végre a nap, melyen meghozod a legnehezebb döntést is, és lépsz! Lépsz egyet előre a fénybe, becsukod a mögötted lévő ajtót és biztosan tudod, hogy lezárult életed egy fejezete. Már nem nézel vissza, már nincs ingerenciád, hogy hátra nézz, már csak előre van. Felébredtél! Végre! Nehéz volt! Igen! De ezt rajtad kívül csak kevesen fogják tudni. Kevés igaz ember maradt melletted, aki megérti min is mentél keresztül. Tudod, hogy már nincs meg azaz ember, aki voltál, aki hagyta, hogy az események örvénye az önbecsülésedet a sárba tiporja. Tudod, hogy nem változtál meg, csak végre felébredtél, és végre mersz önmagad lenni. Ki mered mutatni a félelmeidet, a bánatodat, a szeretetedet.
A múlt, hogy meddig fog még visszaköszönni nem tudni, a kérdés csak az, hogy Te mit gondolsz ezekről majd, amikor történnek. Ha tudatosan kerested a válaszokat, akkor már értesz most is sok mindent, és tudod a válaszokat a kérdéseidre, vagy legalább is sok kérdésedre, így ha a múlt véletlenül újra kopogtat az ajtódon a magabiztosságoddal és az újra megszerzett önbizalmaddal csukva tartod az ajtót, és nem engeded meg, hogy kísértetként beárnyékolja a mindennapi életedet.
Hagyj időt magadnak, hogy megértsd a dolgokat! Keresd tudatosan a válaszokat, hogy az újfajta megértéseddel el tudd varrni az utolsó elvarratlan szálakat is!
"Múlt letudva!" Lezárva?!
Tánczos Lívia
