Egy asszony kijött a házból, és látta, hogy három, hosszú, fehér szakállú öregember üldögél ott, akiket nem ismert. Megszólította őket:
- Éhesnek látszotok. Kérlek, gyertek be és egyetek valamit.
- Itthon van-e a ház ura? - kérdezték.
- Nem. - válaszolta az asszony. Nincs itthon.
- Akkor nem mehetünk be. - felelték.
Amikor este a férje hazaért, az asszony elmesélte, mi történt.
- Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket!
Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket.
- Együtt nem mehetünk be a házba. - felelték.
- Miért nem? - kérdezte az asszony.
Az egyik öreg magyarázatba kezdett:
- Az ő neve: Jólét. - mutatott egyik barátjára.
- Az ő neve a Siker, az én nevem pedig Szeretet.
- Most pedig menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni.
Az asszony bement hát, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott.
A férj megörült.
- Ez nagyszerű!! - mondta.
- Ebben az esetben hívjuk be Jólétet. Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!
A felesége azonban nem értett egyet.
- Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?
A menyük, aki eddig csendben hallgatta őket, most előállt saját javaslatával.
- Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel!
- Hallgassunk a menyünkre. - mondta végül férj a feleségének.
- Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!
Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget,
- Melyikőtök Szeretet? Kérlek, gyere be, és legyél a vendégünk .
Szeretet felállt, és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt, és követték társukat. Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert:
- Én csak Szeretetet hívtam, hogy lehet, hogy ti is jöttök?
Az öregek egyszerre válaszoltak:
- Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel Szeretetet hívtad, ahová ő megy, oda mi is vele tartunk.
(Ismeretlen szerző)
