"Tényleg komolyan el akarjátok hinni azt, hogy a sikerhez szenvedni kell? Mert ha igen, akkor az a következőképpen nézne ki: haladsz az úton, nem érzed jól magad, feláldozol mindent, szenvedsz, küzdesz, hajtasz, majd egyszer csak eléred a célt. Ami egy pillanat... egyetlen pillanat... ez számotokra a siker? Egyetlen pillanatért feláldozni heteket, hónapokat, éveket? Számunkra ez egyáltalán nem siker... maximum középszerű élet a mi nézőpontunkból. Mi azt nevezzük sikernek, amikor biztos tudással és hittel haladunk az úton és a zsigereinkben érezzük, hogy jól fog alakulni minden. Érezzük, hogy velünk van a Világokat Teremtő energia. Beleborzongunk az érzésbe mikre lehetünk képesek a Forrásenergiával együttműködve. Minden lépést élvezünk, örömmel tesszük a dolgainkat, egy hatalmas játéknak éljük meg az egészet, mert tudjuk, hogy minden minden pillanatban a lehető legjobban alakul. És amikor beérünk a célba, megünnepeljük és tudjuk, hogy megérte. De nem a cél érte meg önmagában, hanem az örömteli út amit megtettünk odáig. Sokat nevettünk, könnyedek voltunk, sok mókás emberrel ismerkedtünk meg és éreztük ahogy a Forrásenergia áramlik rajtunk keresztül. Bizsergést, nagyrabecsülést és végtelen szeretetet éreztünk végig az úton. Az ajtók megnyíltak előttünk, a következő lépések maguktól megjelentek, jelen voltunk a pillanatban és áhítattal figyeltük mi lesz a következő mókás dolog amivel meglep minket az Univerzum. És célba érünk, igen, ez biztos! Viszont egyetlen örömteli pillanatot sem áldoznánk fel a cél érdekében. Mert jól tudjuk, örömtelen útnak nem lehet örömteli vége; örömteli utazásnak lehet csak örömteli vége. És amikor elértük a célt, új célok jönnek, amik felé szintén a kiteljesedés borzongató érzésével indulnánk el. Mert az egész élet erről szól: az örömteli, boldog kiteljesedésről. Persze szabadok vagytok és dönthettek úgy is, hogy más utat választotok, ami rögösebb, küzdelmesebb és szenvedéssel tarkított. Mi csak annyit mondunk: nem érdemes feláldozni a ma boldogságát a holnapért."