Az ember mindenért felelős, ami vele történik.
A bölcs ennek tudatában van, és nem veti el többé a szenvedés magvait.
Inkább az öröm magvait veti el.
Előbb-utóbb mindent le kell aratnod, amit elvetettél.
Ezt jelenti a menny fogalma: a bölcs elveti az üdvösség, a szeretet, a könyörületesség magvait, melyek egy napon kertté fejlődnek. (...)
Ha egyre csak az öröm, a szépség, a tánc, a dal, a meditáció, az ima magjait hinted szét, akkor hamarosan létrehozol egy várkertet az igazság virágaiból - létrehozod a Paradicsomot.
