„Egy konferenciára készítettem elő a beszédemet, a téma a „Meg tudom csinálni” volt, és úgy gondoltam, hogy felviszek egy narancsot is a színpadra, szemléltető példának. A beszédet egy az első sorban ülő 12 éves fiatalember közreműködésével indítottam.
– Ha kifacsarom ezt a narancsot, szerinted mi fog kijönni belőle?
Rám nézett, kissé meglepetten, majd azt mondta:
– Lé, természetesen.
– Szerinted almalé kijöhet belőle?
– Nem! – nevetett.
– Hát grapefruit lé?
– Nem. – válaszolta.
– Akkor mi jön ki?
– Narancslé, természetesen.
– Miért is?
– Mert narancsból van.
– Most tegyük fel, hogy te vagy ez a narancs. Ha valaki ki akar facsarni, nyomás alá helyez, olyan dolgokat mond, ami neked nem tetszik, sérteget. Belőled meg düh, gyűlölet, keserűség, félelem szabadul ki. Miért?
Ezután a közönséghez fordultam.
– A választ a fiatal barátunk adta meg, aki elmondta, hogy az jön ki valakiből, vagy valamiből, ami benne van.
Ez az egyik legfontosabb tudnivaló, ami az életet illeti.
Bárki lehet a facsaró, nem számít: akkor is a düh, a gyűlölet, a félelem árad ki belőlünk. És az, hogy mi van bennünk, azt mi döntjük el.
Mikor valaki sérteget, idegesít, és mégis nem a szeretet arra a válaszod, akkor te vagy a felelős, hogy engedted, hogy valami más érzés kerekedjen felül benned.
Ha a negatív érzéseket képes leszel helyettesíteni a szeretettel, akkor meglátod, jobb ember leszel.
Köszönöm a segítséged, kedves barátom, tessék, egy narancs!”