Megmentő vagy áldozat vagy?

Gondolkoztál már rajta, hogy életed során, melyik szerepbe bújtál bele? A megmentőébe vagy az áldozatéba? Vagy néha napján az egyiket játszod, a másik napján meg a másikat?

Van egy ismerősöm, aki régen mind a két szerepben teljesen jól megállta a helyét. Ha kellett az erős és bátor megmentő volt, viszont, ha sérelem érte, akkor a mártír szerepét öltötte magára. Nem volt meg az egyensúly, a béke és a harmónia az életében és a lelkében sem.

Nevezzük történetünk főhősét FőnixMadárnak, de röviden csak Főnix   . Főnix mindig is a gyengék, a bátortalanok, a kirekesztettek, a megbántottak és a kiszolgáltatottak védelmezője volt. Már gyermekkorától kezdve kiállt mellettük, óvta és védelmezte őket. Szinte kötelességének érezte, hogy valaki megvédje az elesetteket, és mivel a környezetében azt tapasztalta, hogy ezt senki nem teszi meg, így ő vette pártfogásába ezeket a gyerekeket, később pedig felnőtteket.

Ki tudja miért, talán családi minták alapján, vagy valami előző életbeli hozott dolog alapján, de Főnix mindig is egy megmentő, és vigasztaló szerepet vállalt magára. Amit természetesen nem tudatos volt, hanem csak így alakultak dolgok. Persze főhősünk ott és akkor nem is volt tisztában vele, hogy ezek a minták már gyermekkorában kialakultak.

Azután Főnix felnőtt és családot alapított, lettek gyerekek és egy társ, aki élete szerelme volt. Mindennél jobban szeretett volna egy nyugodt, szeretetteljes és boldog családot magáénak tudni. Tisztában volt vele, hogy a társa, milyen családban nőtt fel és milyen lelki sérüléseket is szenvedhetett el, ezért még inkább fontos volt neki, hogy biztosítsa a számára azt az ideális családot, ami az ő fejében élt arról, mire is volna igazából szüksége a társának.

Vagyis megint a szokásos megmentő szerepét öltötte magára. De felvett egy újabb szerepet is, ez pedig az áldozaté volt, mivel a házassága nem éppen úgy alakult, ahogy a fejében az elvárások voltak. Játszotta a mártírt és nem volt hajlandó 100% felelősséget vállalni az életért, nem volt képes szembenézni azokkal a dolgokkal, amelyek valójában körülvették. Meg akart felelni a feléje irányuló társadalmi, családi, házastársi és az önmaga felé támasztott elvárásoknak és közben nem látta, hogy házassága már réges régen zátonyra futott. Valószínűleg nem is akarta látni…

Főnix ezen a kilátástalan úton teljesen meghasonult, elvesztette önmagát, a személyiségét és a határait. Már nem tudta, mit is akar igazából. Olyan fájdalom volt a szívében, és akkora félelem a lelkében, hogy elveszíti élete szerelmét, hogy hosszú éveken át tűrte a megalázásokat, a méltatlan bánásmódot és beszédet, valamint a lelki terrort…

Úgy gondolom manapság Főnixünk története teljesen szokványos. Sajnos sok helyen látom kívülről a családokat, ahol még nincsenek is tisztában vele, milyen játszmákba is keveredtek bele valójában.

A párok nyomogatják egymás nyomógombjait, játszadoznak egymás hit- és hiedelemrendszereivel és képtelenek kijönni abból a saját maguk által kreált és generált mókuskerékből, amelyeket önmaguk számára állítottak fel.

Tehát megmentő vagy áldozat? Mi lehet az oka, hogy a megmentő szerepét öltötte főhősünk magára? Mi lehet az oka, hogy a társas kapcsolatában pedig már dominánsabb volt az áldozati szerep? Vagy mindkettő szerep domináns volt? Kit akart valójában megmenteni? A társát? Vagy inkább önmagát? Mi okból volt képtelen meghúzni a határait? Hol vannak a határok egy párkapcsolatban? Lehet egyáltalán határokat húzni? Milyen okból vannak elvárásaink a társunk felé? Milyen lehet a feltétlen szeretet? Ki az, aki megmondja nekünk, milyennek is kellene lennie egy jó házasságnak? Mi az oka annak, hogy annyi házasság végződik válással? Hogyan lehet megmenteni a házasságokat? Mi az oka annak, hogy elveszítik önmagukat az emberek a házasságban?

Tehát megmentő vagy áldozat vagy? Vajon mikor döntötted el, hogy az életedben a megmentő szerepét fogod játszani? Vajon mikor döntötted el, hogy az életedben az áldozat szerepét fogod játszani? Melyik szerep tetszik neked jobban? Mindkettő? Egyik sem? Akkor mi az oka, hogy még mindig játszod?

Tehát még mindig: megmentő vagy áldozat vagy? Mi lenne, ha végre feladnád a mártíromságodat? Mi lenne, ha végre feladnád a hős megmentő szerepedet? Mi lenne, ha hajlandó lennél szembe nézni önmagaddal, az életeddel, és a társaddal? Mi lenne, ha mától a boldogságot választanád?

De tényleg mi lenne, ha feladnád a kísérleteid, hogy megmentsd a körülötted lévő embereket? Nem mentheted meg őket azoktól a tapasztalásoktól, amelyek a fejlődésükhöz szükségesek. Nehogy már még Te légy megsértődve azért, mert nem azt teszik, amit te – pusztán jó tanácsként –  mondasz. Azaz Ő életük, és igazából semmi közöd hozzá, bárkiről is legyen szó, ha elmúlt 18 éves. Te csak és kizárólag a saját életedért vagy a felelős!

Mi lenne, ha feladnád az albérleted az áldozati kunyhódban? Mi lenne, ha kilépnél végre a fényre és felszámolnád az önsajnálat kuckód? Mi lenne, ha felelősséget vállalnál az érzelmeidért, a gondolataidért és a cselekedeteidért?

Vajon milyen változások indulnának meg az életedben, ha nem volnál tovább sem megmentő, sem áldozat? Csak simán TE lennél! Őszintén és tisztán. Élet vidáman és mosolygósan. Boldogan és békében önmagaddal. Hála telt szívvel és elfogadóan.

Vajon megéri más szemszögből is tekinteni a veled történő dolgokra? Vajon van választásod? Vajon akarod egyáltalán, hogy legyen választásod?

Úgy gondolom ennyi kérdés elég volt mára…

Főnixünk ma is elhamvadt a felismerések tüzében és holnap erősebben és magabiztosabban fog szembenézni az újabb kihívásokkal.

Főnixünk története hamarosan folytatódik…

Tánczos Lívia

Könyvrendelés: A SikerÚtja titkos lépései