Hogyan válik árucikké a NŐ?
„Sokan elégedetlenek azzal, amit a tükörben látnak, és kényszeresen meg akarják változtatni a külsejüket. Mindent elkövetnek, hogy megfeleljenek annak az idealizált képnek, ami a fejükben él arról, hogyan is kellene kinézniük. Igazából azt remélik, hogyha úgy néznek ki, ahogyan ők képzelik, hogy ki kellene nézniük, akkor jobban fogják őket szeretni, vagy hamarább el fogják őket fogadni. Él a fejükben egy tévképzet arról, hogyan is kellene kinézniük, hogy „tökéletesek” legyenek, emiatt mindent elkövetnek, hogy megfeleljenek ennek a fejükben „idealizált” képnek.” Részlet az A Főnixmadár újjászületése – Úton önmagunk felé című könyvből
De hogyan is kerül a fejünkbe ez az „idealizált” kép? Mitől is gondolják – leginkább a nők, hogy tökéletesnek kell lenniük? Mi az oka annak, hogy ezek a tévképzetek kialakultak? Miért is követünk el mindent, hogy megfeleljünk egy a fejünkben élő tökéletes képnek?
Az egyik oka, hogy a reklámokban egy hamis és idealizált képet festenek a nőkről. A reklámok sugallani próbálják nekünk, hogy kik is vagyunk valójában, milyennek is kellene lennünk, hogyan is kellene kinéznünk, ezzel pedig szinte belénk programozzák, hogy a külsőnk a legfontosabb a világon. A nők pedig bedőlnek újra és újra, versenyre kelnek nap mint nap, hogy megfeleljenek a külvilágból feléjük érkező elvárásoknak, még ha sanyargatni kell is ezért a saját testüket.
Az újságokban és a tévé reklámokban olyan női szépségideálokkal mutatják be az értékesíteni kívánt termékeket, hogy már végül elhisszük, hogy csak akkor leszünk boldogok, ha az aktuálisan reklámozott dolog a birtokunkban van. S mindezt természetesen teszik egy tökéletes alakú modellel, soha nem egy telt karcsú vagy egy plus size manökennel. Mindegy, mi a reklámozott termék, egy életérzést sugall, ahol az emberek, a környezet és minden más is tökéletes.
Elhitetik velünk, hogy csak akkor vagyunk értékesek és szerethetőek, ha úgy nézünk ki, ahogy a reklámokban szereplő top modellek. S ezt már olyan régóta teszik velünk, hogy észre sem vesszük mi is történik valójában. Elhittük mi is, a szüleink is, és a nagyszüleink is, hogy a testünknek úgy kell kinéznie, ahogyan azt a környezetünk sugallja nekünk.
Nem számít, hogy a címlapokon Photoshop-olt nők szerepelnek, akik a való életben hírből sem úgy néznek, a média dologként és tárgyként kezeli a női testeket, ahol torzképet mutat arról, milyennek is kellene lennünk és hogyan is kellene kinéznünk. Nem számít, hogy sorban halnak meg az anorexiás modellek, hamis test- és énképet adva ezzel a felnövekvő, sérülékeny lelkű fiataloknak, akik már – akár – 10-12 évesen anorexiásak és bulimiásak, akkor is dolgozhatnak a kifutón ezek a csontsovány emberek. Nem számít, hogy a megfelelési kényszer miatt napról napra egyre rosszabbul érezzük magunkat a bőrünkben, akkor is tovább bántjuk, bíráljuk és bántalmazzuk azt a csodálatos testünket, amelyet szeretnünk kellene.
Ha pedig nem felelünk meg ezeknek az elvárt és idealizált női alakoknak, akkor szinte már szégyelljük is magunkat és érezzük is bűnösnek magunkat, mert a társadalmi elvárásoknak képtelenek vagyunk megfelelni. És sajnos pontosan így is éreznek nagyon sokan, főleg azok, akiknek nincs kellő önbecsülésük és önbizalmuk.
A legrosszabb az szokott lenni, amikor valakinek nincs is semmi gond az alakjával, mégis folyamatosan fogyókúrázik, mert torz testképpel rendelkezik. Elhitte a reklámokból, hogy milyennek is kellene igazából kinéznie, pedig testalkatilag képtelen lenne rá.
„A legtöbbször a hölgyeknek van torz testképük önmagukról, és képesek leélni úgy az egész életüket, hogy elégedetlenek az alakjukkal. A média elhitette velük (és a férfiakkal), hogy csak azok az igazán értékes emberek, akik „giznyák”, vékonyak, így folyamatosan őrlődnek a túlsúlyuk miatt, ami néha valóban csak a hamis testképük kivetülése, és valójában nincs is gond a tömegükkel. Nagyon szépek a teltkarcsú, vagy ahogy újabban nevezik: „plus size” nők, akiknek a kisugárzásán látszik, hogy boldogok és elégedettek. Nagy tévedésben élnek azok, akik azt hiszik, hogy a boldogságuk titka a kilóikban van elrejtve. Különben is, a túlsúly lelki okainak feltárása választ adhat néhány fel sem tett kérdésünkre is, ha hajlandóak vagyunk szembenézni azokkal. Ha pedig ezt is képesek vagyunk elengedni, akkor a testünk tudni fogja, mi a jó neki, és be fogja állítani az ideális testsúlyunkat.” Részlet az A Főnixmadár újjászületése – Úton önmagunk felé című könyvből
Sokan odáig is elmennek – mivel annyira elégedetlenek a testükkel -, hogy plasztikai sebészhez fordulnak, hogy szabják át a fejükben idealizált képre a különböző testrészeiket. Azt gondolják, ha vágyott testalkattal fognak rendelkezni, akkor egy csapásra boldogok és elégedettek lesznek az életükkel.
„A plasztikai sebészek elég jól megélnek azokból az elégedetlen emberekből, akik nem képesek elfogadni önmagukat. Az elégedetlenség, önmagunk külső tulajdonságainak el nem fogadása állandó önmarcangolás forrásává válhat az életünkben és a lelkünkben.
Rosszabb esetben többször is átszabatjuk valamelyik testrészünket a plasztikai sebésszel, attól remélve hamis önbecsülést szerezni. Azt gondoljuk, ha különböző testrészeinket átformálják, akkor szebbek, jobbak és szerethetőbbek leszünk. Azt gondoljuk, ha megműtik például az orrunkat, akkor minden meg fog változni az életünkben.
Pedig változás csak akkor fog történni, ha képesek leszünk a gondolatainkat és a nézőpontjainkat megváltoztatni. Sok esetben hiábavaló volt a plasztikai műtét, mert semmi nem változott az illető életében, mivel nem volt képes más szemszögből tekinteni önmagára.”
Részlet az A Főnixmadár újjászületése – Úton önmagunk felé című könyvből
Az értéktelen vagyok érzése sajnos mára már népbetegséggé vált. Rengetegen szenvednek az önbizalom és az önbecsülés hiányától, ezek közül az emberek közül sokan elhitték, hogy értékesek és szerethetőbbek lesznek, ha a testük a média által agyon reklámozott modellekéhez fog hasonlítani. Sanyargatják, szidják és bírálják folyamatosan a testüket, mert elhitték, hogyha nincs egyetlen egy ráncuk sem, akkor fiatalok maradnak. Elhitték, hogyha nincs rajtuk egy deka felesleg sem, akkor nem fogja a férjük/feleségük elhagyni. Elhitték, hogyha úgy néznek ki mindig, mintha a szépség szalonból most léptek volna ki, akkor értékesek és szerethetőek.
Tudom, hogy elcsépelt szöveg, de a szépség valóban belülről fakad. Ha Te jól érzed magad a bőrödben és elégedett vagy az életeddel, az látszódni fog és érződni fog a kisugárzásodon. Hányan rendelkeznek a környezetedben azzal az ideális testalkattal, amellyel rendelkezni akarsz? Boldogok ezek az emberek? Szerinted boldogok azok az anorexiás modellek, akik a kifutón fellépnek? Láttál már olyan embert, aki a plasztikai beavatkozás után is ugyanúgy boldogtalan volt? Biztos vagy benne, hogyha rendelkeznél a számodra áhított szuper modell alkattal, akkor értékesebbnek éreznéd magad?
Vajon melyik a fontosabb: a külső szépség vagy a belső szépség? Vajon mitől éreznéd jobban magad: ha tökéletes alakod van vagy ha megtaláltad a lelki békéd?
A döntés és a választás a Te kezedben van!
Tánczos Lívia
