Az én Monty Roberts barátom lovakat tenyészt San Ysidró-ban. Már több alkalommal rendelkezésemre bocsájtotta házát a veszélyeztetett gyermekek támogatására szervezett jótékonysági rendezvényekhez.
Amikor legutóbb ilyen minőségben nála jártam, bemutatott a vendégeknek, majd így folytatta:
Szeretném elmesélni, miért engedem át Jack-nek a házamat. A történet egy fiatalembernél kezdődik, akinek az apja vándor lótrénerként kereste kenyerét. Istállóról istállóra, versenypályáról versenypályára, farmról farmra, méntelepről méntelepre járt és edzette a lovakat. Ebből kifolyólag a fiúnak minduntalan másik középiskolába kellett iratkoznia. Negyedikes korában felnőttkori terveiről kellett házi dolgozatot beadnia.
Aznap este hétoldalas leírást készített céljáról, iszerint egyszer méntelepet fog vezetni. Nagy részletességgel ecsetelte elképzelését, még a kétszáz holdas telep alaprajzát is elkészítette, s bejelölte rajta az istállók és egyéb épületek, valamint a futtatópálya elhelyezkedését.
Minden energiáját beleölte a tervezetbe, amelyet másnap átnyújtott a tanárának. Két nappal később visszakapta a munkáját, az első oldalon óriási piros egyessel és ezzel a megjegyzéssel: Óra után keress meg!
A fiú a szünetben odament a tanárához, és megkérdezte, miért kapott egyeset.
-A Te helyzetedben ez az álom teljesen elérhetetlen – magyarázta a tanár. – Nincs pénzed, és a családodtól sem számíthatsz támogatásra. Egy méntelep létesítéséhez komoly tőke kell. Földet kell vásárolnod, meg kell venned a kiinduló törzsállományt, később nagy összegű termékenyítési díjakat kell fizetned. Teljesen képtelenség, sohasem tudod megcsinálni – rázta a fejét, majd hozzátette:
-Amennyiben újraírod a dolgozatot, és valami reálisabb célt tűzöl magad elé, kijavíthatod az elégtelent.
A fiú hazament, és sokáig töprengett. Megkérdezte az apját, mitévő legyen. Az így válaszolt:
-Nézd, fiam, ebben magadnak kell döntened, és azt hiszem, rengeteg múlik ezen a döntésen.
Végül egyheti rágódás után a fiú újra az első dolgozatot adta be, bármiféle változtatás nélkül.
-Maradok az egyesnél és az álmomnál – indokolta elhatározását.
Monty ezután így szólt a jelenlévőkhöz:
-Azért meséltem el ezt a történetet, mert Önök most egy kétszáz holdas lótenyészet közepén, egy 360 négyzetméteres házban ülnek. Azt a dolgozatot megőriztem, bekeretezve függ a kandalló fölött. A történet csattanója pedig az, hogy tavalyelőtt nyáron az én valamikori tanárom harminc gyerekkel egy hétig a birtokomon táborozott. Utána ezekkel a szavakkal búcsúzott el tőlem:
-Most már belátom, Monty, annak idején helytelenül viselkedtem. Sok gyereket fosztottam meg az álmától. Szerencsére benned volt spiritusz, és nem adtad fel.
Senkinek ne engedjük, hogy elrabolja az álmunkat!
Mindig hallgassunk a szívünkre!