Miben befolyásol a múltad a mai napig is?
Múltunk kihatással van az egész életünkre, akár akarjuk, akár nem. A múltban történt események, esetleg traumák meghatározzák a mindennapi cselekedeteinket, amelyek lehetnek pozitívak és negatívak is.
A legtöbbször a negatív traumák olyan mélyen belénk ivódott tudatalatti programok, amelyeknek a létezéséről nem is tudunk, vagy nem is gondolkoztunk soha arról, miért gondolkodunk bizonyos dolgokról úgy ahogy. S mivel ezek tudat alatt irányítanak minket, és keltenek bennünk félelmet bizonyos dolgok iránt, vagy határozzák meg alapjaiban a gondolkodásmódunkat, ezért ezek feltárása és megismerése nem tartozik a legegyszerűbb dolgok közé.
Olyan fájdalmas vagy komplikált dolgok állhatnak néha a háttérben, amelyekkel sokan nem is hajlandóak szembenézni, mert inkább a struccpolitikát választják, mondván a múltról már nincs mit beszélni, mert már lezárult és nem lehet rajta változtatni. S pont ebben van a lényeg, mivel pontosan tudják, hogy nem lehet rajta változtatni, így nem is akarnak a saját történetük mélyére nézni. A magyar nyelv szépsége úgy nevezi: KÉPtelenek szembenézni a fájdalommal, amit a múltjuk hordoz magában. Pedig az események ettől még nem lesznek eltörölve, és nem lesznek meg nem történtté nyilvánítva. Azok mindig is ott lesznek, ha beszélnek róla, ha nem.
Ha pedig nem beszélnek róla, akkor árnyékként kíséri végig az illetőt az életében, amelynek hatására – akár – generációkon is átívelhet egy-egy trauma továbbhordozása. A negatív gyermekkori élmények kísértetként fognak követni minket a párkapcsolatunkban, a munkahelyünkön, és a kapcsolatainkban is.
Nem fogjuk érteni, miért találjuk magunkat mindig ugyanabban a szituációban csak pepitában, hibáztatjuk a másikat, elfelejtünk önmagunk mélyére nézni, és elgondolkodni, vajon mi lehet az oka az ismétlődő kudarcoknak? Sokkal egyszerűbb a másikat hibáztatni, okolni a kudarcainkért, mint őszintén bevallani, lehet valami nem stimmel itt velem sem.
Az önismeret útja nem egy fáklyás menet, valószínűleg ezért nem mernek sokan belevágni ebbe a kalandos – ámbár fájdalmas – önismereti útba. S valóban ez egy hosszú és rögös út lesz, ami soha nem ér véget, mert mindig lesznek felismeréseink, aha-élményeink, amelyek közelebb visznek önmagunkhoz, a valódi énünkhöz. Az utazás során megismerjük önmagunkat, azt a Csodát, akik vagyunk, amit elfelejtettünk a sok teher alatt, amelyek hosszú évek alatt kerültek a vállunkra.
Indulj el önmagad felé!
A kulcs önmagadhoz TE vagy!
A TE döntésed szükséges ahhoz, hogy változások történjenek az életedben.
Tánczos Lívia
Várlak az Úton önmagunk felé önismereti alaptréningen.
