Nemrég Killarneyben érdekes beszélgetést folytattam egy neves sebésszel, aki épp a szabadságát töltötte Írországban bájos felesége társaságában. Az elme csodáiról kezdtünk beszélgetni, és ez a férfi egy rendkívüli történetet mesélt nekem az apjáról.

Egy walesi bányász fiaként látta meg a napvilágot. Apja rengeteget dolgozott nagyon alacsony fizetésért; olyan szegények voltak, hogy a fiúnak mezítláb kellett iskolába járnia, mert még cipőre sem telt nekik. Általában írón, burgonyán és teán éltek, hús és gyümölcs legfeljebb ha húsvétkor és karácsonykor került az asztalukra.

Egy napon a fiú így szólt apjához: "Apa, én sebész akarok lenni, és meg is mondom, miért. Egyik iskolatársamnak szürke hályog keletkezett a szemén, nagyon félt, hogy meg fog vakulni, de egy szemsebész megoperálta, és most megint tökéletes a látása. Én is jót akarok tenni, mint az az orvos."

Az apja így válaszolt: "Nézd, fiam, én huszonöt év alatt félretettem háromezer fontot. A taníttatásod költségeire szántam, de jobban szeretném, ha nem nyúlnál hozzá, amíg be nem fejezed az orvosi egyetemet. Miután megkapod a diplomát, nyithatnál belőle egy jól felszerelt rendelőt. Időközben az összeg kamatozna a bankban és biztonságérzetet nyújtana neked. Tudnád, hogy ha úgy hozza a szükség, van mihez nyúlnod. A pénz a tiéd, de szeretném, ha hagynád tovább kamatozni, így csinos összeg állna a rendelkezésedre, mire lediplomázol."

A fiatalember nagyon boldog volt, és egyetértett apjával. Tanulmányai költségeit ő maga fizette, esténként és minden szünidőben gyógyszertárakban dolgozott, ezenkívül korrepetálást is vállalt. Mindenképpen be akarta tartani apjának tett ígéretét, hogy nem nyúl a bankban lévő pénzhez, amíg el nem végzi az egyetemet. 

Végül eljött a nap, amikor átvette a diplomáját. Ekkor apja így szólt hozzá: "Fiam, valamit meg kell mondanom neked. Egész életemben szenet bányásztam és nem mentem semmire. Nincs a bankban egyetlen vasam sem, és soha nem is volt. Azt akartam, hogy áss mélyre és találd meg az aranybányát önmagadban."

A sebész így folytatta elbeszélését: "Percekig szóhoz sem jutottam a döbbenettől. Végül, miután sikerült összeszedni magamat, mindketten jót nevettünk. Megértettem, apám azt akarta, hogy a bankban lévő, bármikor a rendelkezésemre álló sok pénz gondolata a gazdagság érzésével és ezen keresztül önbizalommal, hittel, bátorsággal töltsön el. Hittem, hogy van háromezer fontom, és ez a tudat éppolyan jól szolgálta a célt, mintha valóban ott lett volna a bankban a pénz."

Ennek a sebésznek az a véleménye, hogy mindaz, amit külsőleg, az életben elért, csupán szimbóluma belső hitének, meggyőződésének. Nem volt egyetlen vasa sem, ám a gazdagság tudata, a hit csodákat tett életében.

A világon minden ember számára a sikernek, az eredményességnek, a célok elérésének titka a gondolatok és érzések csodálatos hatalmának felfedezésében rejlik.