"Ha vereséget szenvedünk és gyötrődünk, ne tettessünk spirituális felsőbbrendűséget. Üljünk le és sírjunk. Mondjuk: "Istenem, miért hagytál el engem?" Szabad sírni és szabad vereséget szenvedni, ne próbáljuk elkerülni a szenvedést, ez önámítás.
De szabjunk időt neki, mondjuk, egy hetet, egy hónapot, mindegy. És akkor szenvedjünk minden erőnkkel. Jó?
Mondjuk: "Rendben, szenvedni fogok, sírni fogok, nem eszem, rengeteget eszem, ezt teszem, azt teszem, panaszkodni fogok, néha sértegetni fogom az isteni energiát."
De mondjuk azt is: "Oké, ez az élet része." Ne adjuk fel, túl fogjuk élni egy olyan erő segítségével, amelynek nem is sejtettük a létezését. Ne kerüljük el gyáván a szenvedést. Szenvedjünk! Ez nem baj.
Én sokat szenvedek. Rengeteg ellenállással találkozom. Ám ha legyőzöm és azt mondom: "Nem hagyom, hogy megbénítson, nem teszem azt, amit mások szerint tennem kellene," erősebbnek érzem magam, és ez jót tesz."