Mártír szerepben
- Mester, miért idegesek, mérgesek és bosszúsak mindig az emberek?
- Mert szeretik ezt csinálni.
- Ugyan már Mester, senki sem szeret folyamatosan ilyen állapotban lenni.
- De, szeretik.
- De hát az senkinek sem jó, ha folyamatosan dühöng valamin.
- Pedig hidd el, az emberek szeretnek mérgesek, idegesek, dühösek és bosszúsak lenni.
- ????
- Ha nem szeretnék ezt, akkor nem csinálnák.
- Ezt hogy érted?
- Bulis dühösnek lenni.
- Már hogy lenne bulis dühösnek lenni?
- Megszokták, hogy folyamatosan valamin dühöngeni kell.
- Ezt nem lehet megszokni.
- De, meg lehet szokni.
- Mire gondolsz?
- Ha valamit túl sokáig csinálsz, akkor megszokod, és egy idő után elhiszed, hogy az a normális állapotod.
- Ilyet senki sem hisz el.
- De, elhiszik.
- Ez nem igaz!
- Nem is azt mondtam, hogy direkt csinálják.
- Ezt nem értem.
- Sok ember nem lát a környezetében más példát. Csak azt látják, hogy a különböző helyzetekben, hogyan reagálnak mások, és elhitték, hogy az a normális reakció.
- Vagyis elhitték más emberek értékrendjét?
- Így is lehet mondani. Bevették ennek a valóságnak a nézőpontjait. Elhitték, hogy akkor lesznek szerethetőek, és akkor fogják őket elfogadni, ha ennek a világnak – valóságnak – az értékrendjei szerint reagálnak és viselkednek.
- Tudnál nekem erre példát mondani, hogy jobban megértsem?
- Biztosan Te is tudsz, ha egy kicsit gondolkozol. Biztosan ismersz olyan embereket, akikkel mindegy, mi történik, semmi sem jó nekik.
- Igen, eszembe jutott Ravak, aki tényleg mindig bosszús valamiért. Mindig hihetetlenül jól megmagyarázza nekem, éppen miért ideges, és számomra tényleg mindig úgy tűnt, hogy jogos a felháborodása. A minap is találkoztam vele, és csak mondta, és mondta a magáét. Még meg is sajnáltam kicsit szegényt. Bár kicsit furcsállottam, hogy az 5 évvel ezelőtti sérelmei, hogyan keveredtek a beszélgetésünkbe, de annyira szerencsétlen volt, hogy egyetértettem vele.
- Igen, megértelek. Nagyon nem is tudsz mást tenni, hiszen sokan még nincsenek készen arra, hogy megértsék, mi történik velük. Ők még a mártírok útját járják. Még nem találkoztak a számukra olyan hiteles emberrel, aki tudott volna nekik mutatni egy más utat. Egy olyan utat, ahol szeretet és béke van.
- Létezik egyáltalán ilyen, Mester?
- Persze, hogy létezik.
- Hol?
- Benned!
- Bennem?
- Igen. Hiszen mindig Te döntesz arról, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Te döntesz arról, hogyan gondolkozol. Te döntesz arról, hogyan érzel. Senki nem képes helyetted meghozni ezeket a döntéseket.
- De hát a körülmények….
- Mindig is voltak és lesznek körülmények. Ha azt választod, hogy a körülmények áldozata leszel, vagyis a körülmények fogják megszabni az életed, ám legyen, de tudd választhatsz mást is!
Tánczos Lívia
Jó utat önmagad felé!
