Évekkel ezelőtt egy kommunikációs tanfolyamon egészen szokatlan élményben volt részem. Az oktató felszólított, hogy írjuk össze mindazt, amit a múltban szélleltünk, megbántunk, ami miatt bűntudatot, gyarlóságot éreztünk. A következő héten arra biztatott, hogy olvassuk fel a listát. Ez nagyon személyes természetű dolognak tűnt, de szerencsére mindig akadnak bátor önként jelentkezők. Mások felsorolását hallgatva, az én lajstromom mind hosszabbra nyúlt. Három hét múlva már százegy tételt gyűjtöttem egybe. Az oktató ekkor azt ajánlotta, hogy próbáljuk helyrehozni hibáinkat, kérjünk bocsánatot azoktól, akiket megbántottunk, csináljunk valamit, hogy jóvátegyük, amit elrontottunk. Komolyan elcsodálkoztam, miként segíthet ez a társas érintkezésben, s elképzeltem, hogyan fogok mindenkit elidegeníteni magamtól.

A következő héten a mellettem ülő férfi felnyújtotta a kezét, és előadta az alábbi történetet:

Listaírás közben eszembe jutott egy középiskolai eset. Egy iowai kisvárosban nőttem fel. Az ottani seriffet az összes srác utálta. Egyik este két cimborámmal elhatároztuk, hogy megtréfáljuk. Lehajtottunk néhány sört, szereztünk egy doboz piros festéket, felmásztunk a víztoronyba a város közepén, és a tartály oldalára jókora betűkkel felírtuk: Brown seriff szemét strici. Másnap a város dicső művünkre ébredt. Két órán belül mindhárman ott álltunk a seriff irodájában. A barátaim bevallották a csínyt, én letagadtam, hogy részt vettem benne. Soha senki nem tudta meg, mi az igazság.

Közel húsz évvel később Brown seriff neve megjelent a listámon. Azt sem tudtam, él-e még. Múlt hét végén telefonon tudakozódtam szülővárosomban. A nyilvántartásban még mindig szerepelt egy bizonyos Roger Brown. Tárcsáztam a megadott számot. Néhány csengetés után valaki beleszólt:

-   Halló?

-   Brown seriff?

Szünet.

-   Ühüm.

-   Itt Jimmy Calkins beszél. Szeretném, ha tudná, hogy én csináltam.

Újabb szünet.

-  Tudtam! – ordította a kagylóba.

Jót nevettünk, aztán kedvesen elbeszélgettünk.

Így búcsúzott:

-  Tudja, Jimmy, mindig sajnáltam magát, mert a pajtásai akkor kipakoltak, maga pedig éveken át hurcolta magával ezt a terhet. Köszönöm, hogy felhívott… maga miatt köszönöm.

Jimmy arra indított, hogy eltüntessem a listámról mind a százegy tételt. Csaknem két évembe telt, de ugródeszkája és igazi ihletője lett konfliktusközvetítői pályámnak. Bármilyen bonyolult konfliktussal, válsághelyzettel kerülök szembe., mindig észben tartom, hogy sohasem késő tisztázni a múltat, és hozzákezdeni a megoldáshoz.

Marilyn Manning

(Forrás: Jack Canfield: Erőleves a léleknek)