Az emberek jelentős része nagy figyelmet fordít arra, hogy sikeres legyen, elérje, amit akar. Főleg azon az életterületen, ahol bukdácsol, amiben még nem tudott elégedetté válni. Próbál több pénzt keresni, hajtani a melót, igyekszik jó párkapcsolatot létesíteni, többet utazni, hogy szabadnak érezze magát, stb. Azonban kevesen fordítanak őszinte, mély figyelmet belső világukra. Arra, hogy túllássanak saját közérzetükön, vágyaikon, reményeiken és félelmeiken, s megpillantsák magukat önámítás és a környezettel való figyelem elterelése nélkül. Rálássanak arra, milyen jellemvonások, képességek, ismeretek segítik és hátráltatják, eredményezik vagy gátolják az életben való boldogságukat. Gyakran az ember leél egy egész életet úgy, hogy valamely (vagy több) életterületen bukdácsol, igyekszik a külvilágban jobban érvényesülni, de meg sem fordul a fejében magába nézni és tudatosítani, hogy mivel löki el magától azt, amit el akar érni. Sokan nem tartják nagy értéknek, illetve érdeknek az önismeretet, meditációt, gondolván azzal csak időt rabolnak vágyaik beteljesítésétől. Nem, az őszinte önvizsgálat mindig meghozza az eredményét odakint! Számtalan megoldatlannak, elérhetetlennek tűnő dolog oka, hogy bizonyos magatartás formával, viselkedésmintával, múltból származó feldolgozatlan és elvakító érzéssel, rögeszmével, szűk látókörűséggel, ismereteinket és képességeinket korlátozva, saját magunkat fosztjuk meg azoktól a lehetőségektől, amik a megoldást, megvalósulást, beteljesedést eredményezhetik. Hasznosabb és gyorsabban, hatékonyabban célra vezet, ha előbb lerántjuk magunkról az önámítás, tudatlanság fátylát, melytől odakint hiába erőlködnénk. Tisztán látva könnyebben eléred és megéled! Előbb ismerd meg önmagad, aztán vesd bele magad az életbe, céljaid megvalósításába... különben elveszel benne!