Szárnyalj!

Szárnyalj! Ragyogj! Repülj! Járj a felhők felett!
Igen szerény próbálkozás leírni a leírhatatlant, amikor azt érzed, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Amikor szavakkal nem tudod kifejezni a boldogságod, mert szavakat nem találsz arra, amit érzel. Amikor szárnyalsz végre a mindennapok "viharaiban", csodáiban és nem címkézed fel az eseményeket és az embereket, hogy "jó" vagy "rossz", mert tudod, hogy túl kicsi vagy ahhoz, hogy megértsd azt, hogy ami éppen történik az "jó" vagy "rossz". Mert a lelked mélyén tudod, hogy minden a Te fejlődésed érdekeit szolgálja. 
Ragyogásod napfényként világítja be a sötét helyeket és lelkeket, mert magabiztos fellépésed magára vonja a kíváncsi tekinteteket. Szikrázó fényként világítasz, mert kisugárzásod beragyogja a komor szíveket.
Repülsz a felhőtlen boldogság szárnyain, fentről látod az értetlen arcokat, akik képtelenek elfogadni, hogy te boldog vagy. Látod, hogy nem értik, mitől van ilyen csuda jó kedved, amikor zokognod kellene. De te csak szárnyalsz, mert szavakkal nem tudod kifejezni azt a csodát, amiben részed van. A leírhatatlanról, pedig nagyon nehéz beszélni, nem hogy írni.
A felhők felett jársz, ott ahova csak azok a különleges emberek jutnak fel, akik megérnek arra, hogy megértsék, mit jelent a szeretet, az elfogadás, a megbocsájtás és a hála.

Szomorúan konstatálod, hogy milyen kevesen vagytok, és sajnálod azokat, akik kimaradnak a világ legnagyobb csodájából. 
Nem marad számodra más, mint a példamutatás, a tanítás és a megértő elfogadás. 
De azt is tudod, hogy a leckét, amit megtanultál nem adták ingyen, nagy ára volt annak, hogy ma az legyél, aki vagy, de onnan, ahol vagy már nem is tűnik olyan vészesnek az, amin keresztül mentél, sőt már nem is érted, hogy miért fájt annyira az, ami történt. Nem érted, hogyan sodorhattad magad a kétségbeesés legmélyebb szakadékába, nem érted, hogyan is hagyhattad, hogy megtörténjenek azok a dolgok, amik megtörténtek. Nem érted, miért temetted olyan mélyre az önbecsülésed, hogy hagytad, hogy eltiporjanak. De ma már hálás vagy minden leckéért, amit kaptál, mert tudod, hogy a legeslegjobb dolog történt veled a világon, ami csak megtörténhetett, és nincs olyan ember a Földön, akivel cserélni szeretnél, mert a megszerzett tudásodat soha senkinek nem adnád oda, nincs az a pénz, amivel meg lehetne fizetni azt a kemény tanulópénzt, ami olyanná tett, aki ma vagy.
Szárnyalj! Ragyogj! Repülj! Járj a felhők felett!
Leírhatatlan érzés.
Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!

 

Tánczos Lívia

Add meg a lenti űrlapon az adataidat és elküldöm Neked a
"23 ok, amiért nem vagy sikeres" e-könyvemet!

Ebook

Vezetéknév:*
Keresztnév:*
E-mail cím:*
Elolvastam és megértettem az adatvédelmi szabályzatot:*

 

Tánczos Lívia

Tánczos Lívia gondolkodásmód-tanácsadó, reflexológus, önismereti tréner és előadó vagyok, a SikerÚtja-rendszer megalkotója és oktatója, valamint A SikerÚtja titkos lépései, A Főnixmadár újjászületése, a Használd az elméd! és Az idő nem vár című könyvek szerzője.

A Főnixmadár újjászületése - Úton önmagunk felé
- a könyv

A Főnixmadár olyan, mint egy Lélekmadár, akinek hihetetlen belső ereje van és bármikor képes önmagát újjáépíteni,
bármilyen nagyot is üt az élet.

Részletek és a könyv megrendelése

A SikerÚtja titkos lépései
- a könyv

A SikerÚtja rendszer, amelyet a könyv bemutat, életeket változtathat meg.

A könyv nem egy egyszerű útmutató, hanem különböző technikák, módszerek és ötletek egyedülálló szintézise.

Neked szól a könyv, ha úgy érzed valami nem stimmel az életeddel.

Részletek és a könyv megrendelése

Rólam mondták

Vélemény az A Főnixmadár újjászületése - Úton önmagunk felé című könyvről

„Vannak emberek, akikkel öröm találkozni. Kedvet, derűt, erőt sugároznak. Átszínezik a felhőket. Magukba gyűjtik és szétszórják a nap sugarait. Lívia ilyen ember. Könnyed lazasággal, optimizmussal, magabiztosan halad az úton. Az ő Útján. Ezen a köves és nehéz, de csodákkal teli Úton. Ami a mi Utunk is.

Amikor leülök vele beszélgetni, vagy akár csak néhány percre véletlenül összefutok vele, mindig képes rá, hogy jelentősen megemelje az életkedvszintemet. Pár mondat, egy-két erőt adó kérdés, és azt veszem észre, hogy a bennem rejtőzködő bosszankodások, sajnálkozások, aggódások helyére elfogadás, hála és motiváció fészkeli be magát.

Ez a könyv egy nagy találkozás. Nemcsak Líviával, hanem önmagunkkal is. Egy jóízű beszélgetés, amely a szavak erejével sebeket gyógyít, és a lelket magasba emeli. Mint a főnixmadár.

Köszönöm, hogy elolvashattam még megjelenés előtt. Óriási élmény volt. A „világ második legjobb könyve” címen immár két könyv osztozik. De persze ez csak az én személyes, szubjektív és (nem is kicsit) elfogult véleményem, szóval, szépen kérek mindenkit, hogy ne tessék hinni nekem ebben. Inkább tessék róla meggyőződni.”

Piroska Ferenc, tanár