Óriási különbség van az alázat és a megalázás között! Az alázat erő! Csak a mai világban nem ismerik igazán. Vagy ha ismerik, akkor nem tudják, mi is az ereje.
Az alázatnak két féle formája létezik.
Az egyik a gyengeségből eredő alázat, a másik az erőből, elfogadásból, tiszteletből fakadó alázat. Az utóbbi az eredeti, az egyetlen és igaz. Amikor az alázatom és a méltóságom egyenrangú.
Az alázat az, amikor odaadom magam valaminek, amit nem ismerek, de megengedem magamnak, hogy egy utat járjak be vele.
A két fél méltósága teljesen egyértelmű, magától értetődik. Ekkor is egyenrangú vagyok, csak alázat van felé, mert az aki.
Az alázat, bizalom. Elsősorban önmagamban bízok. Abban, hogy tisztán érzem, kinek adom oda magam.
Az alázat ma sokkal inkább abból fakad, hogy úgy érezzük, nem vagyunk olyan erősek, hogy ellentmondjunk valakinek, vagy valaminek. Ezért megalázkodunk. Ez azonban ellentétes önmagunkkal.
Az alázat, egyensúlyi kérdés. Egyensúly önbizalom, méltóság és alázat között.
Alázattal és hálával tartozom neked