"...Azt tapasztalom, hogy nagyon sok ember soha nem gondolkodott el azon, mit jelent számára a siker. Soha nem vették a fáradtságot, hogy végig gondolják, mitől éreznék magukat sikeresnek, vagy boldognak. Élnek egy eltorzult értékrenddel, amiben azt gondolják, a pénz az egyetlen mérőeszköze a sikernek.
Leélik úgy az életüket, hogy folyton panaszkodnak, mindennel elégedetlenek, 50-60 évesen alig várják, hogy nyugdíjba menjenek, mert gyűlölik a munkájukat. Szidják a szomszédot, az államot, a párjukat, a főnöküket, és mindeközben nem nyitják tágra a szemüket, hogy észrevegyék azt a rengeteg csodát, ami folyamatosan körbeöleli őket.
Nem vállalnak 100% felelősséget az életükért, mert ha rájönnének, hogy csak és kizárólag ők a felelősek az életükért, akkor a kedvenc sportjuk vagy hobbijuk megszűnne létezni, ez pedig a panaszkodás, a hárítás, amiben mindenki okolható az őket ért problémákért és katasztrófákért csak éppen pont önmaguk nem..."