Az alábbi történetet épp akkoriban olvastuk először, amikor elindítottuk „Egymillió dolláros fórum” elnevezésű kurzusunkat, azzal a szándékkal, hogy a résztvevők megtanulják évi jövedelmüket az említett szintre feltornászni. Pályánk során hamar felismertük: az emberek hajlamosak abba a csapdába esni, hogy inkább egyre nagyobb erőbedobással dolgoznak, mintsem egy kicsit okosabban. A több izzadság nem feltétlenül vezet több eredményre. Néha valami egészen új úttal kell megpróbálkoznunk a régi kerékvágás helyett, ha messzebb akarunk jutni. Törjünk ki a megszokott sémák rabságából, vetközzük le megrögzött szokásainkat, hagyjuk el komfortzónánkat!

A Milcroft Inn, a Torontótól alig egy órányira fenyőfáktól övezett, kellemes kisvendéglő csöndes helyiségében ülök. A július végi kora délutánban bágyadtan figyelem a tőlem karnyújtásnyira zajló élet-halál küzdelmet.

Egy kicsi légy életerejének utolsó maradványait összeszedve, kétségbeesetten és hiábavalóan próbál átrepülni az ablaküvegen. A szárnyak fel-felcsapó zümmögése megrendítően árulkodik a légy túlélési módszeréről: „Még erősebben!”

Hasztalan.

A tébolyult erőfeszítés semmi reménnyel sem kecsegtet. Ebből a gonosz kelepcéből nincs menekvés, bárhogy iparkodik a csöppnyi rovar, nem tud keresztülvergődni az átlátszó falon. Mégis latba veti minden erejét, ösztönei adta elszántsággal igyekszik elérni célját.

Sorsa megpecsételődött, ott fog elpusztulni az ablakpárkányon.

A helyiség túlsó végében, tán tízméternyire, tárva-nyitva az ajtó. Röptében tíz másodperc volna csupán, és a parányi élőlény a külvilágba juthatna, ahová törekszik. A most elfecsérelt energia kis töredékével könnyűszerrel kiszabadulhatna önként vállalt börtönéből. Ott a kitörési lehetőség.

Miért nem próbálkozik a légy új, a korábbitól gyökeresen eltérő megközelítéssel? Hogyan ragadhatott le annyira annál az elképzelésnél, hogy újra és újra egy bizonyos útvonalon kísérletezve remélhet leginkább sikert? Miféle megfontolás készteti arra, hogy mindhalálig ugyanabban az irányban keresse a kiutat?

Számára nyilvánvalóan nincs más lehetséges irány, hiszen nem tud gondolkodni. Sajnos, ez az út a halálba vezet.

Nem szükségképpen több fáradtsággal érhetünk el többet. Nem biztos, hogy akkor érünk nagyobb eséllyel célhoz, ha jobban nekiveselkedünk. Sőt, néha részben épp a nagyobb erőfeszítésből származik a probléma.

Ha az áttörést kizárólag a keményebb munkától reméljük, meglehet, hogy saját magunkat zárjuk el a siker lehetőségétől.

Price Pritchett

Forrás: Erőleves a léleknek

Add meg a lenti űrlapon az adataidat és elküldöm Neked a
"23 ok, amiért nem vagy sikeres" e-könyvemet!

Ebook

Vezetéknév:*
Keresztnév:*
E-mail cím:*
Elolvastam és megértettem az adatvédelmi szabályzatot:*

 

Tánczos Lívia

Tánczos Lívia gondolkodásmód-tanácsadó, reflexológus, önismereti tréner és előadó vagyok, a SikerÚtja-rendszer megalkotója és oktatója, valamint A SikerÚtja titkos lépései, A Főnixmadár újjászületése, a Használd az elméd! és Az idő nem vár című könyvek szerzője.

A Főnixmadár újjászületése - Úton önmagunk felé
- a könyv

A Főnixmadár olyan, mint egy Lélekmadár, akinek hihetetlen belső ereje van és bármikor képes önmagát újjáépíteni,
bármilyen nagyot is üt az élet.

Részletek és a könyv megrendelése

A SikerÚtja titkos lépései
- a könyv

A SikerÚtja rendszer, amelyet a könyv bemutat, életeket változtathat meg.

A könyv nem egy egyszerű útmutató, hanem különböző technikák, módszerek és ötletek egyedülálló szintézise.

Neked szól a könyv, ha úgy érzed valami nem stimmel az életeddel.

Részletek és a könyv megrendelése

Rólam mondták

Vélemény az A Főnixmadár újjászületése - Úton önmagunk felé című könyvről

„Vannak emberek, akikkel öröm találkozni. Kedvet, derűt, erőt sugároznak. Átszínezik a felhőket. Magukba gyűjtik és szétszórják a nap sugarait. Lívia ilyen ember. Könnyed lazasággal, optimizmussal, magabiztosan halad az úton. Az ő Útján. Ezen a köves és nehéz, de csodákkal teli Úton. Ami a mi Utunk is.

Amikor leülök vele beszélgetni, vagy akár csak néhány percre véletlenül összefutok vele, mindig képes rá, hogy jelentősen megemelje az életkedvszintemet. Pár mondat, egy-két erőt adó kérdés, és azt veszem észre, hogy a bennem rejtőzködő bosszankodások, sajnálkozások, aggódások helyére elfogadás, hála és motiváció fészkeli be magát.

Ez a könyv egy nagy találkozás. Nemcsak Líviával, hanem önmagunkkal is. Egy jóízű beszélgetés, amely a szavak erejével sebeket gyógyít, és a lelket magasba emeli. Mint a főnixmadár.

Köszönöm, hogy elolvashattam még megjelenés előtt. Óriási élmény volt. A „világ második legjobb könyve” címen immár két könyv osztozik. De persze ez csak az én személyes, szubjektív és (nem is kicsit) elfogult véleményem, szóval, szépen kérek mindenkit, hogy ne tessék hinni nekem ebben. Inkább tessék róla meggyőződni.”

Piroska Ferenc, tanár