Tudatlanul az Úton

Mindenkinek egyedi életútja van. Megyünk az Úton, melyet választottunk magunknak, hogy fejlődjünk, és megéljük azokat a tapasztalatokat, amelyek leginkább elősegítik az életfeladatunk beteljesítését.

Ha már tudatosan megyünk ezen az Úton, akkor nagy valószínűséggel már, 30, 40, 50 vagy még több éve itt vagyunk a Földön. Sok könyv és előadás van mögöttünk, amelyektől fejlődtünk. Ezek arra szolgáltak, hogy elindítsanak az Úton, hiszen egy idő után a válaszok belülről jönnek.

Az is előfordulhat, hogy meghasonulsz és nem érted az egyes tanításokat vagy elveket. Összeütköznek a fejedben a dolgok és nem is érted már ki kivel van. Tehetetlenül állsz, széttárod a karod és nem tud válaszolni a kérdéseidre senki.

Szeretnél fejlődni, menni előre a saját Utadon, de folyamatosan falakba ütközöl, vagy elakadsz. Ezek lehetnek tükrök, amelyeket a körülötted lévő emberek mutatnak, vagy régi eltemetett, elfojtott nyomógombok, amelyeket megnyomnak a Te fejlődésed érdekében.

Nagy tudatosságra van szükség ahhoz, hogy végig gondold, kielemezd és képes legyél levonni belőle a megfelelő következtetést. Mi és miért történt? Mi volt belőle a tanulság? Milyen tudatalatti sérelem jött a felszínre? Mit kell ebből megtanulnom? Hol vagyok én ebben a „játékban”? Ha szeretem és tisztelem önmagam, akkor mi lenne vagy lett volna a helyes reakció?

Itt a lényeg nem keverendő össze az elvárások nélküliség – amit a nagy ezospirimókusok tanítanak – azzal, hogy Te Szereted és Tiszteled-e Önmagad! Igen, szeretjük az embereket, elfogadjuk őket olyannak amilyenek, nem ítélkezünk és bírálunk blablablablbala…

De kérdem én: Hol vagyok akkor ebben a történetben ÉN? Mert, hogy a legnagyobb tanítás: Szeresd és Tiszteld Önmagad! De ki tudja nekem megmondani, hogyan is kell ezt jól tenni?

A legszörnyűbb az egészben az, hogy nincs előttünk jó példa. Nincs mit lemásolnunk, mert nem mutatta meg nekünk senki sem, hogyan is kell ezt jól csinálni.

Kicsi gyermekkorunktól kezdve ki voltunk téve az elvárásoknak és a bírálatnak. Senki nem fogadott el olyannak, amilyenek vagyunk. Bírálták a személyiségünket és a cselekedeteinket. Ezzel pedig elkezdődött életünk nagy Versenyfutása a Szeretetért.

Kényszeresen meg akarunk felelni a környezetünkben lévő embereknek, ezért olyan szituációkba keveredünk néha, hogy szinte hányunk saját magunktól. A legrosszabb az egészben, hogyha nem vagy tudatos és nem a megfelelő kérdéseket teszed fel, akkor azt hiszed TE VAGY A HÜLYE.

Nem érted a rossz érzéseidet, nem érted, mi a bajod már megint. Csak azt érzed valami nagyon nem stimmel. Ennek nem így kellett volna történnie. Nem érted, miért engedik meg veled szemben azt a viselkedést. Nem érted, miért bírálnak még mindig a szüleid 40, 50, 60 évesen. Nem érted, miért beszél veled úgy a párod. Nem értesz már végül semmit.

Komolyan tisztára mintha skizofrének lennénk. Van egy belső énünk, amit nem merünk megmutatni a külvilágnak, mert akkor sérelem és bírálat ér. És van egy másik énünk, aki bólogatómajomként funkcionál, mert fél a bírálattól, és a szeretett személyek elvesztésétől.

Vagyis megyünk tudatlanul az Úton. Az Úton, ahol picike gyermekkorunktól kezdve belénk kódoltak egy csomó gátlást. Versenyben vagyunk olyan emberek szeretetéért, akik lehet meg sem érdemlik még azt sem, hogy gondolj rájuk. De mi meg akarunk felelni kényszeresen. Mert ezt látjuk, ezt másoljuk le.

Azután történik velünk valami és csak a rossz érzés marad meg bennünk. Már megint. Miért is? Mert lehetséges nem a megfelelő emberekkel vettük körbe magunkat? Vagy nem szeretjük és tiszteljük önmagunkat annyira, hogy azt mondjuk már pediglen TE EZT SOHA TÖBBET NEM TEHETED MEG VELEM!

Persze tudom: a család. Értem. Kezeld helyén a dolgokat. Láss át a játszmákon! Az hogy ki, hogyan tudja ezt megoldani az egyedi.

Viszont, amit látok az az, hogy ahogyan bántak veled gyermekkorodban az lesz a természetes a számodra és felnőttként elfelejted megkérdőjelezni a szüleid bánásmódját. Vagyis ha sokat bíráltak, akkor bármilyen szituációba keveredsz, amiben rosszul érzed magad, akkor mindig elsőként önmagadban kezded el keresni a hibát. Magadat hibáztatod a kialakult helyzetért és felnőtt embereket próbálsz felmenteni a – néha aljas – cselekedeteikért. Ezért van az, hogy emberek sokszor benne maradnak egy bántalmazó kapcsolatban. Lehet az baráti, szülői vagy párkapcsolati.

Kezdd el végre önmagadat szeretni és tisztelni! Próbálj meg átlátni a játszmákon! Szakítsd meg az évtizedek óta zajló belső bírálatod!

 

A döntés, mint mindig most is a Te kezedben van!

 

Vedd a saját kezedbe az életed irányítását!

 

Tánczos Lívia gondolkodásmód-tanácsadó

 

Könyvrendelés: http://sikerutja.hu/sikerutja-titkos-lepesei/

Add meg a lenti űrlapon az adataidat és elküldöm Neked a
"23 ok, amiért nem vagy sikeres" e-könyvemet!

Ebook

Vezetéknév:*
Keresztnév:*
E-mail cím:*
Elolvastam és megértettem az adatvédelmi szabályzatot:*

 

Tánczos Lívia

Tánczos Lívia gondolkodásmód tanácsadó, reflexológus, önismereti tréner és előadó vagyok, a SikerÚtja-rendszer megalkotója és oktatója, valamint A SikerÚtja titkos lépései és A Főnixmadár újjászületése című könyv szerzője.

A Főnixmadár újjászületése - Úton önmagunk felé
- a könyv

A Főnixmadár olyan, mint egy Lélekmadár, akinek hihetetlen belső ereje van és bármikor képes önmagát újjáépíteni,
bármilyen nagyot is üt az élet.

Részletek és a könyv megrendelése

A SikerÚtja titkos lépései
- a könyv

A SikerÚtja rendszer, amelyet a könyv bemutat, életeket változtathat meg.

A könyv nem egy egyszerű útmutató, hanem különböző technikák, módszerek és ötletek egyedülálló szintézise.

Neked szól a könyv, ha úgy érzed valami nem stimmel az életeddel.

Részletek és a könyv megrendelése

Rólam mondták

Vélemény az A Főnixmadár újjászületése - Úton önmagunk felé című könyvről

„Vannak emberek, akikkel öröm találkozni. Kedvet, derűt, erőt sugároznak. Átszínezik a felhőket. Magukba gyűjtik és szétszórják a nap sugarait. Lívia ilyen ember. Könnyed lazasággal, optimizmussal, magabiztosan halad az úton. Az ő Útján. Ezen a köves és nehéz, de csodákkal teli Úton. Ami a mi Utunk is.

Amikor leülök vele beszélgetni, vagy akár csak néhány percre véletlenül összefutok vele, mindig képes rá, hogy jelentősen megemelje az életkedvszintemet. Pár mondat, egy-két erőt adó kérdés, és azt veszem észre, hogy a bennem rejtőzködő bosszankodások, sajnálkozások, aggódások helyére elfogadás, hála és motiváció fészkeli be magát.

Ez a könyv egy nagy találkozás. Nemcsak Líviával, hanem önmagunkkal is. Egy jóízű beszélgetés, amely a szavak erejével sebeket gyógyít, és a lelket magasba emeli. Mint a főnixmadár.

Köszönöm, hogy elolvashattam még megjelenés előtt. Óriási élmény volt. A „világ második legjobb könyve” címen immár két könyv osztozik. De persze ez csak az én személyes, szubjektív és (nem is kicsit) elfogult véleményem, szóval, szépen kérek mindenkit, hogy ne tessék hinni nekem ebben. Inkább tessék róla meggyőződni.”

Piroska Ferenc, tanár