Vajon, miért hazudnak az emberek a "semmiről"?
Nem értem, miért kell olyan dolgokról hazudni, vagy mellé beszélni, aminek tulajdonképpen semmi tétje nincs. Tehát, ha megmondod az igazat már az elején, akkor sem történik semmi, mert egy jelentőségtelen dologról van. Semmi nem változik, akkor sem, ha hazudsz és akkor sem, ha az igazat mondod meg. Olyan jelentéktelen, piti dolgokra gondolok itt, ami nem oszt vagy szoroz senkinek sem az életében. Vagyis teljesen mindegy, hogy gulyáslevest vagy vajas kenyeret reggeliztél, tehát semmi értelme erről hazudnod.
Vajon, mit árul el egy ember személyiségéről, ha már eleve ezekben az apró és picike dolgokban is hazudik?
Vajon, mi készteti őket a hazugságaikra?
Vajon, már ők maguk is elhiszik azt a sok sületlenséget, amit összehordanak?
Vajon, hogyan tudnak ezek az emberek egyáltalán este a tükörbe nézni?
Könnyen. Mivel az életük természetes része a hazugság. Ők maguk is elhiszik, amit mondanak, és ha mered őket szembesíteni azzal a sok mellé beszéléssel, amelyeket nap, mint nap elkövetnek, akkor még ők vannak felháborodva, hogy mit képzelsz Te egyáltalán róluk, hiszen ŐK SOHA NEM HAZUDNAK! Már észre sem veszik, mikor mondanak igazat vagy hazugságot, hiszen nem is érzékelik a különbséget a kettő között. Így tulajdonképpen igaznak hiszik el mindkettőt.
Mennyit ér a mai világban az őszinteség?
Megéri-e őszintének lenni?
Miért olyan fájdalmas az igazság?
Miért olyan nehéz az igazat mondani?
Lehet, hogy azt gondolják néhányan, hogy fájdalmat okoznak, ha meg merik mondani az igazat. Igen biztosan vannak esetek, amikor jobb csöndben maradni. Nem hazudni, csak csöndben maradni! Hiszen való igaz az igazság néha fáj, és ha nincs valaki felkészülve lelkileg arra, hogy szembe nézzen dolgokkal, akkor bizony nagyon fájhat az őszinteség.
Néha eszembe jut, milyen jó volna egy kicsit ferdíteni a dolgokon, de sajnos a lelkiismeret-furdalás nagy károkat tud okozni. Azt a hihetetlen jó érzést pedig nem szeretném feladni - amit tiszta lelkiismeretnek hívnak – semmilyen apró vagy nagy hazugság miatt. Sok időbe telt az életemben, amíg felszámoltam az összes olyan apró, pici és nagy dolgokat, amelyektől napokon, heteken, vagy hónapokon át emésztettem magam. Ezekkel is fölösleges lelki terheket téve magamra. Nem hiányzik már az az életemből, hogy a nyugalmamat bármi is felborítsa, főleg nem egy értelmetlen hazugság.
Azt hiszem szokás szerint marad a nagy talány az életemben: Vajon, miért jó, ha hazudik valaki? Főleg egy tétje nincs dologról?
Szerencsére ma már tudom, hogy ezek a dolgok nem rólam szólnak, még ha nekem is hazudik valaki, hiszen ez a dolog Ő róla szól! Ahogyan én reagálok ezekre, azok szólnak rólam.
Mostanában sokszor eszembe jut: Akkora ember vagy, amekkora dolgok fel tudnak bosszantani.
Hát ne bosszantsd fel magad egy olyan emberen, aki hazudik neked vagy éppen másnak, hiszen mindent elárul a jelleméről az, ahogyan cselekszik.
Már csak „egy” kérdésem maradt: Vajon, ha a semmi tétje dolgokról hazudnak, akkor vajon mi van azokkal a dolgokkal, amiknek valóban komoly tétje van?
Lehet bízni az ilyen emberekben egyáltalán?
El lehet nekik hinni egyáltalán valamit is?
Mindenkinek megvannak a saját leckéik, amelyeket itt a Földön meg kell oldaniuk. Döntsd el neked, mi éri meg: az őszinteség vagy a hazugság?
Az igazság pedig mindig kiderül… de legalább is előbb vagy utóbb biztosan…
Tánczos Lívia gondolkodásmód tanácsadó
