Ahhoz, hogy lásd az eredményeket, 100%-ban el kell engedned és BÍZNOD kell. Ugyancsak el kell FOGADNOD, hogy Isten jobban tudja, mi a megfelelő és tökéletes a számodra. Annak következtében, hogy te nem tudod, mi ez, az a dolgod, hogy engedélyt adj Istennek, és nyitott légy a lehetőségekre, amelyek az utad során feltűnnek. Valahányszor megtesszük a saját dolgunkat, engedélyt adunk (elengedünk), Isten is megteszi a magáét (átváltoztatás). Mivel az értelmünk nem láthatja, nem is érezheti ezt, azt mondjuk, hogy nem működik!

Amíg mások eredményeit szapuljuk, nem kell szembenézni önmagunk hiányosságaival és hibáival. Ez azért veszélyes mechanizmus, mert megengedő önmagunkkal szemben, ám destruktív a másik felé, amit azt is jelenti, hogy nem sok változás történhet a realitásban, hiszen véleményezni mindig is könnyebb lesz, mint cselekedni.

 Minden kétséget kizáróan tudjuk, hogy ha hited szerint azon múlik a boldogságod, hogyan tudod irányítani mások viselkedését, sohasem lelsz rá a boldogságra - ugyanis nem uralkodhatsz másokon.

Sokan töltik egész életüket azzal, hogy igyekeznek uralomra szert tenni mások felett, ám aztán, amikor minden figyelmüket ez a hiábavaló erőfeszítés köti le, amellyel elvesztegetik életüket, mert ellentmond a Világegyetem Törvényeinek, csak arra jönnek rá, hogy mások teljes körű uralásához sokat fel kell adniuk saját szabadságukból.

 A siker nem más, mint végigcsinálni mindazt, amibe belekezdtél.

Amikor Istent (Szeretetet) teszed az első helyre, minden egyszerűen áramlik. Tedd mindig azt, ami a szívedben jó érzést kelt és amit szeretsz, így az áramlatban leszel. Amikor az áramlatban vagy, semmiért nem kell aggódnod.

Soha ne próbálj senkit változásra kényszeríteni! Hadd változzanak meg a saját akaratukból a maga idejében. És bizony akkor akarnak majd megváltozni, ha úgy találják, hogy a te változásod megérte.

Nemes törekvés másokat változásra buzdítani a jó érdekében, ehhez azonban békén kell hagynod őket, s magadnak kell nemesebbé válnod.

A középút