Az emberek sokszor beteges módon ragaszkodnak az identitásukhoz; ahhoz a személyiséghez akiket önmaguknak gondolnak és összeláncolták velük egész életüket. Tudják, hogy az eddig ismert identitásuk boldogtalanságban, betegségben, stresszben, szegénységben tartja őket, mégsem változtatnak. Miért? A félelem miatt! Tudják, hogy jobb életet érdemelnek, hogy jobb dolgok járnak nekik, de tudat alatt rettegnek ettől, mert ezzel a régi identitásuk léte kerül veszélybe. Mégis ki az aki megkockáztatja a halált?

 Előbb szeresd azt, amit meg akarsz tapasztalni az életedben. Szeress bele a gondolatába, az elképzelésbe, az érzésbe. Ha beleszeretsz mélyen és őszintén, megkapod, bármi legyen is az. A szeretet ugyanis a legerősebb és legvonzóbb erő a világon - nincs semmi, ami ellent tudna állni neki.

Ha egyszer megízlelitek a valódi, tiszta szeretetet, soha többé nem fogjátok lejjebb adni. Mindig tudjátok majd milyen lelkiállapotban jelenik meg. Ezek után más normákat állítotok fel önmagatok számára. Az alacsonyabb szintű rezgések ekkor már igen kényelmetlenek lesznek a számotokra. És ha rájöttök arra is, hogy a szeretet érzésének megtapasztalása egyedül rajtatok múlik - mindenféle külső tényezőtől, körülménytől és embertől függetlenül, akkor rátaláltok arra a szabadságra amit mindig is kerestetek.

Hihetetlennek tűnő felfedezés, de igaz: azzal változtatod meg az életedet, hogy megváltoztatod az életedről kialakult nézőpontodat.

Könnyen meglehet, hogy a másik ember kegyetlennek és undoknak tűnő viselkedése pontosan az, amire szükségünk van, és amit valójában mi magunk idéztünk elő. A létező legpocsékabbnak tűnő élethelyzetekről kiderülhet, hogy kulcsot adnak valamely mélyen a bensőnkben rejlő probléma orvoslásához, amely ellehetetleníti a boldogságunkat, és akadályt gördít fejlődésünk útjába. Következésképpen a legkellemetlenebbnek és legkevésbé szeretetre méltónak tűnő emberek lehetnek a legkitűnőbb tanítóink.

A látszólagos események ritkán azonosak azzal, ami valóban történik. Az egyes élethelyzetek szembeötlő körülményei alatt egy teljességgel eltérő valóság rejlik, egy tökéletesen más világ, amelyről egy-egy alkalmankénti, futó pillantás kivételével általában nem bírunk tudomással.

Nem tanítottak meg rá, hogyan vehetjük szemügyre az életünkben folyó eseményeket, és mondhatjuk magunkban: No nézd csak, mit idéztem elő az életemben! Hát nem érdekes? Helyette arra tanítottak minket, hogy ítélkezzünk, szemrehányásokat tegyünk, vádaskodjunk, az áldozat szerepét játsszuk, és bosszúra szomjazzunk. És persze arra sem tanítottak meg bennünket, hogy elhiggyük, az életünket a saját tudatos elménken kívül más erők is irányítják, pedig valójában ez a helyzet.