" Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén... Amikor elfáradt, leült pihenni, és a hátát egy fának támasztotta. Ekkor még nem tudta, milyen fát választott. Különös, mágikus fa volt ez. Olyan fa, ami minden kívánságát teljesíti annak, aki hozzá ér. A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz. Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében.

Nemrég Killarneyben érdekes beszélgetést folytattam egy neves sebésszel, aki épp a szabadságát töltötte Írországban bájos felesége társaságában. Az elme csodáiról kezdtünk beszélgetni, és ez a férfi egy rendkívüli történetet mesélt nekem az apjáról.

Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.

Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, "Szeretnék valamit elmondani". Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében.

Egy vak koldus, házról házra járva, mindenütt ezzel a mondással köszönte meg az alamizsnát:
– Ki mit tesz, magának teszi!
Meghallotta ezt a falusi csorbadzsi felesége, és ráförmedt:
– Tudom, hogy amit mondogatsz, az én uramra mondod. Móresre tanítalak én, csak gyere erre még egyszer!
Azzal nekigyürkőzött a csorbadzsi felesége, dagasztott egy cipót, de mielőtt a kemencébe vetette volna, mérget kevert a tésztába.

Egy tanulságos (igaz) történet...

Egy pszichológus a teremben járkált, miközben stressz kezelést oktatott a közönségnek. Amikor felemelt egy poharat, mindenki a megszokott "félig üres vagy félig teli?" kérdésre számított. Ehelyett mosolyogva azt kérdezte: Milyen nehéz ez a pohárvíz?