Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akiről azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért, mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.

Nagyon érdemes fejleszteni, izmosítani magunkban azt a képességünket, hogy kívülről és bizonyos távolságot teremtve rá tudjunk tekinteni életünk fájdalmas eseményeire. Ilyenkor szempontváltás történik, amit a pszichológia átkeretezésnek nevez. Amikor megtörtént veled az adott esemény, egy bizonyos helyzetben voltál, és annak megfelelően láttad a valóságot. Az átkeretezés során megpróbálsz más szemszögből rátekinteni. Mindenféle optikából megnézed a történteket, nemcsak a magad, de a szeretteid, környezeted nézőpontjából is. Azáltal, hogy elkezdesz mozogni a saját beszorult lelki helyzetedben, életbe lép a kaleidoszkópeffektus: ha csak egy pici részletet is elmozdítasz, a teljes kép megváltozik. Ez pedig óriási megkönnyebbülést hozhat magával, egy csodálatos feloldó folyamat első lépése lehet, amelynek keretében a beszorult, betokosodott lelki tartalmak utat találhatnak kifelé.

Csak egy dolog számít, mégpedig az, hogy érezd jól magad. Minden nap lebegjen ez a szemed előtt, bármi van. Amikor a leginkább nem megy, mosolyogj valakire. Adj neki, és visszajön - ahogy az is, ha ártasz. A rombolás rombolást szül, ráadásul a lelkedet tükrözi: rombolni és másoknak ártani csak az tud, aki magát is roncsolja, akiben nincs annyi, hogy elhúzza a függönyöket, és benézzem mögéjük, hogy mit talál ott, ehelyett inkább másokat dobál a rohadt paradicsomjaival. Az, akinek az élete a rosszindulat, hamar elbukik. 

Te döntöd el, hogy mire van időd: magadra, vagy arra, hogy másokat bemocskolsz. Utóbbiból elég csúnya pofonokkal kerülhetsz ki, az első opció viszont a céljaidhoz visz. Rafkós dolog a rosszindulat. Csúnyán, és rohadt alattomosan elhiteti veled, hogy az majd elvisz a célhoz. Aha. Csak egy dolgot elfelejt ez a rafkós izé mondani neked... Egyedül fogsz maradni. Ott fogsz ülni tök egyedül, miközben mindenki sugdolózni fog, ha meglát. Te döntöd el. Varázsolsz az életedben, és megmutatod, hogy mire vagy képes, esetleg mutogatsz meg mocskolódsz. Utóbbi is egy opció, meg életforma, csak épp téged gyilkol. ... méghozzá szépen lassan.

A legapróbb dolgok is felhúzhatják a hitedet abban, hogy van next step. Nem lesznek ezek nagy dolgok, ám mégis a legtöbbet jelentik majd: egy gyertya, amit ha meggyújtasz, nyugalom áraszt el a nap végén, vagy épp egy illat, ami belengi a lakást, és már attól is boldog leszel. Nem kellenek nagy dolgok, az apróságokban rejlik a varázslat. A varázslat az, ami többé tesz, amit elő tudsz magadból csalogatni. A varázslat az, ami mindannyiunkban ott van, és csak arra vár, hogy előjöhessen. A csodák, a megvalósult álmok, na meg a hit... Mind ott rejtőzik mélyen, csak arra várva, hogy végre észrevedd, hogy a te életed is lehet más. Másabb, boldogabb, sokkal jobb annál, mint amire vágysz. Csak tudod a varázslat van, akiben egy életre elalszik a hittel, a reménnyel együtt, mert másokra hallgat. Elhiszi azt, hogy nincsenek csillagok, meg színes buborékok, közben meg bárhol vehetsz buborékfújót, és varázsolhatsz színeket az életedbe. Hiszen minden rajtad múlik. Lehet hisztizni, meg másokkal foglalkozni, az mind energiát vesz el attól, hogy megvalósítsd azt, amire vágysz.

A szenvedélyed a sorsod. Nem véletlenül remegsz annyira azért a valamiért, ami boldoggá tesz. Menj, csináld, ne alkudj meg, semmi sincs véletlenül. Mennyi esély van arra, hogy leülök reggel a HÉV-re, és egy német nő a magazinjában PONT Oprah-nál nyitja ki a magazint, aki ott mosolyog rám, és eszembe juttatja azt, hogy addig bizony én tuti nem halok meg, amíg nála nem dolgozom. Vannak ezek a dolgok, az apróbb jelek, hogy ne add fel, és a nagy pofonok, amik már arról szólnak, hogy jelezzék, nem adhatod fel. Hiszen vannak napok, amikor elfelejted a célt, olyankor kell valami, ami vigyen tovább.

Magadat kell átalakítani, ha sorsodon változtatni akarsz. Ha belül változol, megváltozik a “kívül”is. Lelked sugárzása messzire hat, átvarázsolja a külvilágodat. De magadon kell kezdeni! Ha külső harmóniára vágysz, először magadban kell összhangot teremtened. Ha szeretetre vágysz: szeretned kell! Ha társra vágysz, alkalmassá kell válnod a társulásra.” Akiben ez a “benső mágnes” működni kezd, nem akarja a másikat sem elnyomni, sem manipulálni – úgy vonz, hogy mindenkit meghagy a maga szabadságában. Az emberek ezt megérzik. A vonzásnak ezt az ellenállhatatlan erejét szeretet-nek hívjuk.

Az akadályok engem nem törhetnek össze. A komoly eltökéltség előtt minden akadály leomlik. Aki egy csillagra függeszti a tekintetét, az nem változtat szándékain.